A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fokhagyma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fokhagyma. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. február 14., szombat

Sült cékla, sült tök, sült hús

A mai menüt a véletlen, az ötlettelenség és a kíváncsiság hozta össze. Először is, a gyerekek egy "üzletkirándulás" során bepakoltak a kosárba egy-egy sütnivaló tököt. Ők csak babáztak velük, én viszont még nem tudtam mi lesz vele, de reméltem, hogy megússzuk a kommersz sült tök témát. Másodszor is, a héten többször szembejött velem a cékla, mint köret, de még nem próbálkoztam vele, viszont kíváncsi voltam, mit lehet kihozni belőle. Harmadszor pedig, ötletem sem volt, mi legyen a hétvégi menü, ami aránylag gyorsan összedobható, laktató de mégsem unalmas. Hát így állt össze a gyömbéres sütőtökkrémleves, a fokhagymás hirtelensült karaj és a sült cékla hármasa.

Sült cékla (a recept innen származik: http://www.tutitippek.hu/blog/sult-cekla.php)

Hozzávalók:
  • kb. 80 dkg cékla
  • 6 ek olívaolaj (kakukkfüves!)
  • 6 ek  balzsamecet (lehet, hogy 5 is elég!)
  • 6-8 gerezd fokhagyma
  • oregánó (érzésre úgy 2 evőkanál)
  • só, bors
Elkészítés:
  1. A céklát meghámoztam, a gumókat nem túl kis darabokra vágtam (minden gumót 8 felé vágtam csak). Beledobtam a nagy jénaiba, és ráhajítottam a késsel préselt fokhagymagerezdeket.
  2. Az olajat és az ecetet összekevertem, rálöttyintettem a céklára és megszórtam az oregánóval.
  3. Rátettem a jénai tetejét, és jól összeráztam, hogy a céklát mindenhol bevonja az ecetes-fűszeres olaj.
  4. 200 fokon kb. 1 óráig sütöttem.
Amíg a cékla megkezdte a sülést, felvágtam-kimagoztam-befűszereztem a tököt, és betoltam a cékla alá a sütőbe (kb. 15-20 perccel a cékla után, így egyszerre lettek kész). Amúgy így készült:

Sütőtökkrémleves (a recept innen származik: http://streetkitchen.blog.hu/2014/10/31/isteni_sutotok_kremleves)

Hozzávalók:
  • egy szép nagy sütőtök (vagy inkább két nem annyira nagy)
  • pár sárgarépa
  • 1 dl olívaolaj
  • egy csipet garam masala (na jó, kicsit több is elfér rajta!)
  • 30 g vaj
  • kb. 3cm friss gyömbér
  • 2 dl kókusztej
  • egy egész narancs leve (illetve ennek híján narancslé)
 Elkészítés:
  1. Sütőtököt feldaraboltam (4-be vágtam), kimagoztam, a répát megpucoltam. A tököket és a répát tepsibe tettem. Meglocsoltam olívaolajjal, megszórtam garam masala fűszerrel, kis vizet öntöttem alá, és 180 fokon kb. 50 percig sütöttem.
  2. Egy lábasban megolvasztottam a vajat, beledobtam az összeaprított gyömbért. A tökről lehúztam a héját és a répával együtt a lábasba dobtam.
  3. Belelöttyintettem a kókusztejet és a narancslevet és botmixerrel simára pürésítettem.
  4. 4-5 dl vízzel felöntöttem, sóztam-borsoztam, (az eredeti recept szerint ezen a ponton lehet beletenni chilit, de jelen esetben nem chiliztem a gyerekek miatt, a gyömbértől amúgy is pikáns lett).
  5. Összerottyantottam és kész is. Sütőtökchips-szel díszíthetős (mi anélkül ettük, és senki nem panaszkodott).
És amíg sültek a zöldségek, felszeleteltem, kiklopfoltam a karajt, fűszereztem és pihentettem, amíg a cékla/tök 85%-os készültségű lett.

Hirtelensült hús

Hozzávalók:
  • kb. 80 dkg karaj (egyben! - én szeleteltem fel, mert vékonyabbra vágom, mint a hentes)
  • fokhagymagranulátum (a gyorsaság kedvéért, egyébként friss fokival csináltam volna)
  • liszt
  • zsír
Elkészítés:
  1. Tehát, felszeleteltem a húst, kiklopfoltam, és meglocsoltam rozmaringos olívaolajjal, megszórtam fokhagymagranulátummal és sóztam. Így hagytam állni vagy fél órát.
  2. (Amikor már majdnem készen volt a cékla) vastag falú serpenyőben pici zsírt melegítettem. A húst lisztbe forgattam, és a serpenyőben hirtelen átsütöttem az egyik, majd a másik oldalát is (itt-ott pirosasra pirult, de most még időben eszembe jutott, hogy nem szabad egyenletes pirosra sütni, mert cipőtalp keménységre szárad. Így most kellően szaftos lett, és finom!).
A leves kellemesen pikáns, nem tolakodóan fűszeres lett. A céklára azt mondta a férj, hogy rosszabbra számított. :) Ez már eleve dicséret egy krumplin és rizsen szocializálódott férfiembertől! A hús pedig kivételesen finom, jó fokhagymás és szaftos. Dugig ettük magunkat! :D

Egészségünkre (máskor is)! :P


2014. június 4., szerda

Tojássaláta

A minap az egyik kolléganőm (paleós diétán van egyéb egészségügyi okok miatt) tojássalátát rendelt valami rántott cuccal egy kajarendelős cégtől, de nagy csalódás volt neki. Már ekkor elkezdett motoszkálni a fejemben egy tojássaláta készítés ötlete, hiszen annyira egyszerűnek tűnik. Aztán tegnap a helyi visszafelé-ABC-ben láttam a csemegepultban tojássalátát, és megelégeltem a dolgot. Gyorsan körülnéztem tojássaláta-recept fronton, és kiválasztottam egyet, ami magát szerényen "A saláták királyának" aposztrofálta. Nahiszen! Aztán elkészítettem, kis módosítással, elhagyva belőle ezt, beletéve azt, és kénytelen vagyok elismerni, hogy a címke nem volt nagyzolás. Ez a saláta egyszerűen isteni! Le is írom gyorsan, hogy máskor is ihletet adjon! :)

Hozzávalók:
  • 6 db keményre főzött tojás,
  • 1 picike fej lilahagyma (gondolom, újhagymával is finom lehet),
  • 1 db finom, érett paradicsom,
  • 2 db virsli (tegnapról megmaradt, hát azt is belevagdostam),
  • 1-2 gerezd fokhagyma (vagy fokhagyma granulátum - ez a gyorsabb! :) ),
  • 1 dl(?) majonéz (történetesen zöldfűszeres majonéz volt itthon),
  • 2 dl(?) tejföl,
  • 1 teáskanál mustár,
  • 1-2 evőkanálnyi burger szósz (Lidl-ből szerezzük be, isteni!)
  • só, bors
Elkészítése:
  1. Keményre főzöm a tojcikat (jó keményre, vagyis ez olyan 10 perces-féle).
  2. A majonézt, tejfölt, mustárt, burger szószt krémesre keverem.
  3. A hagymát alig látható méretű kockákra vágom, de tényleg, annál jobb, minél kisebb! A paradicsomot is picike kockákra, a virslit hosszában négybe és úgy kockákra.
  4. Hármas pontban részletezett kockákat belekeverem a majonézes trutyiba. Sózom, borsozom, fokhagymázom. (Ha egész fokhagymát használok, akkor azt is belenyomom. Egyébként megszórom a granulátummal.) Az egész trutymót alaposan összekeverem.
  5. A tojásokat meghámozom, hosszában négybe, majd keresztben is négybe vágom, és beleforgatom a trutymóba.
  6. Jó két órára be a hűtőbe (egy egész éjszakás állás sem árt neki).
  7. A kellő időben jóízűen elfogyasztom. Lehet köret pl. rántott husi mellé. Vagy főétel és köretnek valami kenyérféle.
  8. (Legközelebb talán egy kis friss bazsalikomot is teszek bele.)
 Ennyiség. Laktató. Tápláló. Isteni! :)

Egészségünkre! :P


2014. március 12., szerda

Tejszínes-kukoricás csirke

Az idejét sem tudom, mikor történt velem ilyen utoljára. Igazi örömfőzés; nem muszájból/éhségből/kötelességből, hanem alkotási hévtől fűtve. :) Ma meló közben bevillant egy kép egy tál illatos rizsről, rajta sárgásan-kukoricásan gőzölgő szaftos csirkedarabkákkal... Rögtön tudtam, hogy ebből valami jót kell kifőznöm. Végeztem némi előtanulmányt a hozzávalók tekintetében (elolvastam pár receptet, de egyik sem tetszett igazán), aztán hazafelé jövet összevásároltam mindenfélét a bótban, amiről azt gondoltam, jól jöhet a megálmodott kreálmányhoz.

Ezek voltak a hozzávalók:
  • 1 kg körüli csirke felsőcomb filé (mert ez hús ízű, nem úgy, mint a csémell!),
  • 1 közepes póréhagyma,
  • 0,5 l laktózmentes habtejszín (tekintettel a férjre, mert baromi kedves vagyok!),
  • 1 doboz kukoricakonzerv,
  • 8 gerezd fokhagyma,
  • valamennyi fehérbor,
  • olaj, só, picike liszt.

És a roppant bonyolult művelet:
  1. Felkarikáztam a pórét, pici olajon fedő alatt megpároltam. Aztán belezúdítottam az összezúzott fokhagymát. Öntöttem alá egy löttyenetnyi bort, és így pároltam tovább pár percig.
  2. Ezalatt csíkokra vágtam a combfiléket. Amikor a hagyma már kellően megpuhult, beledobtam a csíkozott husit, picit pirítgattam, aztán öntöttem alá még egy kis borot, sóztam, lefedtem és így pároltam tovább. (Ekkor már brutális illatok keringtek a levegőben).
  3. Kb. fél órát vagy kicsit többet pároltam így (hiszen a combnak több idő kell, mint a mellyehusinak), aztán levettem a fedőt, feljebb emeltem a gázt, és hagytam, hogy a szaft nagy része elpárologjon, de azért nem mind, mert isteni finom volt! :)
  4. Szórtam rá úgy 2 csapott evőkanál lisztet, picit összeforgattam a hússal, hogy megkapja a hő a lisztet, aztán ráöntöttem a tejszínt. Nem is kellett rá mind a fél liter, mert úgy már nagyon lucskos lett volna. Összerottyantottam és tökéletes lett, pont jó szaftos. Ahogy a délelőtti éhemben megálmodtam.
  5. Rizst főztem hozzá.
Aztán nem bírtam ki, és addig kóstolgattam, amíg jól megégettem a nyelvem. De muszáj volt, mert fantasztikus lett! 

Fotózni viszont lusta voltam. Majd. Egyszer.

Egészségünkre! :P



2013. február 27., szerda

Bacon-be göngyölt májci

Ahhoz képes, hogy csak néhány éve eszem meg a májat, és csak egy-két éve eszem meg időnként szívesen is, ez a verziója az első falatra a kedvencemmé vált. Nem is értem, miért készítem ritkán, pedig ráadásul még gyorsan is megvan!! Az előkészület kb. 15 perc, a sütés meg úgy 30-35 perc (ami alatt pont le lehet törölgetni a nappaliban a szekrényt, virágzuhanyozással együtt! :D).

Hozzávalók:
  • kb. 1 kg nettó csirkemáj (gondolom, kacsából még jobb! a libába bele sem merek gondolni!!!),
  • szeletelt bacon szalonna (hogy súlyra mennyi, azt nem tudom, mert minden májra jut egy szelet; bár most legutóbb kénytelen voltam néhány csíkot hosszában megfelezni, mert a 2 csomag kevésnek bizonyult),
  • néhány gerezd fokhagyma (kb. 5-6 db),
  • morzsolt majoránna,
  • picike zsír (most házi sütésű csirkezsírral készült, de itt is nyerő lehet a kacsa, vagy a libazsír - ami szintén lehet sk!).

Elkészítése:
  1. Bekapcsolom a sütőt, kb. 180-200 fokra. Felszeletelgetem a fokhagymagerezdeket.
  2. Minden egyes májdarabba teszek néhány szelet fokhagymát (most kettő-kettő jutott, de bizony kevésnek bizonyult!), megszórom egy kevés majoránnával és körbetekerem a baconszalonnával. Fogpiszkálóval (ami hivatalosan a fogvájó nevet kapta a keresztségben, de ki az a barom, aki egy darabka fával akarja vájni a fogait???) megtűzöm.
  3. Az összeset tepsibe rendezem, körépotyogtatom a zsírt (nem sokat, 5-6 teáskanálnyi bőven elegendő), rászórom a maradék fokhagymát.
  4. Fedetlenül betolom az egészet a sütőbe, és 20-30-35 percig puhára sütöm úgy, hogy azért a szalonnának legyen ideje megpirulni-ropogósodni egy kicsit (az idő a hőfoktól függ), de ne égjen meg a máj. Kész.
Valószínűleg hagymás törtkrumplival a legjobb, de most nem volt se kedvem, se időm a krumplival pepecselni, úgyhogy a szuper-tuper rizsfőző főzött nekünk fincsi zöldséges rizsát, azzal ettük. Senki nem panaszkodott! :)))

Egészségünkre! :P