Boci szelet

Már napok óta szemeztem ezzel a recepttel, de mindig hiányzott valami. Vagy a túró, vagy a tojás, vagy a liszt, vagy a hangulat a sütéshez. Aztán ma, hipp-hopp, egyszercsak nekiláttam. Még segítségem is volt, 1 db Marci (roppant lelkes és kitartó) és 1 db Emese (roppant lelkes, de egyáltalán nem kitartó), így előfordult, hogy két baba egyensúlyozott egy széken, miközben próbáltam a kakaóport is tartani az egyik kezemmel, a másik kettővel meg a két gyereket... De komolyabb sérülések nélkül megúsztuk. ÉS, még a süti is jó lett! Valami különös bolygókonstelláció lehetett ma délután (vagy tényleg, hogy Marci keverte az alapanyagokat össze), de olyan csodálatos, olyan tökéletes, olyan fantasztikus tésztát sütöttem, amilyet talán még soha sem (és kicsit félek, megismételhetetlen). Magas, könnyű, átsült, nem száraz, nem édes, nem sótlan, nem morzsál, nem égett oda... TÖ-KÉ-LE-TES!!!

Hozzávalók (és hogy később is jól sikerüljön! a négyszögletes füles tepsiben sütöttem!!!

• A tészta
• 18 dkg liszt
• 15 dkg kristálycukor
• 4 tojás
• 1 dl tej
• 1 dl olaj
• 3 evőkanál kakaópor
• 1 cs. sütőpor

• A túró
• 25 dkg túró
• 10 dkg kristálycukor
• 1 tojás
• 1 cs. vaníliás cukor
• 5 dkg búzadara
• 1 citrom héja

Elkészítés:

1. Begyújtom a sütőt (4-es fokozatra állítva).
2. A tojásfehérjéket egy picike sóval kemény habbá verem. Félreteszem.
3. A tojássárgákat kikeverem a cukorral, hozzáteszem az olajat és a tejet.
4. Beleszórom a kakaóport, majd a sütőporral elkevert lisztet is. Jól összekeverem.
5. Végül óvatosan beleforgatom a keményre vert tojáshabot is.
6. Sütőpapírral kibélelt tepsibe (én! a négyszögletes füles tepsibe!!!) kotrom a tésztát.
7. A túrót gyorsan összekeverem a többi hozzávalóval. Kávéskanállal foltokban túrógombócokat potyogtatok a tésztába.
8. A sütőt visszaveszem 3-asra, betolom a tepsit, és pontosan 30 percig sütöm. Tűpróba és kész.

És íme az eredmény.

Eredetileg ezt szántam ma vacsira, de az uram kívánt előtte egy kis sonkás-vajas kenyeret is, de azért szorított helyet a sütinek is. Aztán persze kajakóma - ahelyett, hogy tanulna! :D

Egészségünkre! :P

Liver with onion - avagy brrr, a köbön

Ugyanis, én nem szeretem a májat. A sertést legalábbis tutira nem. A csirke elmegy. A libát pedig enném én, de valahogy nem fűlik hozzá a pénztárcám. Amúgyképpen pedig azt vallom, hogy a húsevés még csak-csak megbocsátható, de a mindenféle belsőségek (szív, tüdő, vese, agyvelő - úristen, na ettől lettem tegnap végképp rosszul) elfogyasztása azért aztán már minden határon túl megy! A máj, az határeset. Azzal csak egy gond van, hogy elég undorító az állaga, az íze meg egyenesen pocsék.

Már gyerekkoromban sem ettem meg semminemű májat (emlékszem is, amint az óvodában egy ovistársam tányérjába pakolom át a májdarabokat szép csendben, amikor is rajtakapott az ovónő a májátlopáson, és akkor meg kellett ennem. Hálistennek már nem emlékszem, mivel végződött az eset, asszem végülis nem haltam bele.) De azért felnőtt koromra annyit sikerült konszolidálni ezen az utálaton, hogy a zsírban sült (főtt?) csirkemájat eleinte sok sóval és rengeteg friss kenyérrel elfogyasztgattam, aztán meg már egészen meg is szerettem. Következő lépésként jött a resztelt máj (még mindig csirkemájról beszélünk), és a rizottó. Tettem egy rövid kitérőt a rántott sertésmáj irányába, de ez a kitérő csupán néhány falatnyi hosszúságú volt, hamar beláttam, hogy ugyan mindent lehet, de ezt aztán már végképp nem! Anyósom hagymás kacsamája még egy olyan határterület, amiről nem sikerült eldöntenem, hogy a nemszeretem, vagy a megeszem kategória.

De amiről itt szó fog esni, az a saját fejlesztésű se nem resztelt máj, se nem rizottó (már megint a fúzió! :D), hanem a sokhagymán-pirított-majd-párolt-csirkemáj rizibizivel. A helyzet az, hogy imádom! :D:D:D

Hozzávalók:

• kb. bő 1 kg csirkemáj (szigorúan szívtelenül!!!!),
• 2 közepes fej vöröshagyma,
• jó sok majoranna,
• két mérőpohárnyi rizs (mennyi lehet? negyed kiló?),
• zöldborsó (hát úgy hasra szoktam, 20 dkg körül?),
• só, bors, olaj, víz.

Elkészítése:

1. A hagymát félbe vágom, és hajszálvékony félkörívekre metélem. Olajon, fedő alatt a leglassúbb tűzön párolom, amíg puha lesz, és szálakra esik szét.
2. Mindeközben a májat felcsíkozom, és ha már jó a hagyma, erősebbre veszem a lángot, és rázúdítom a májat is. Kevergetem-kavargatom, hogy szépen kifehéredjen mindenhol, és ráborítom a majorannát, amivel aztán össze is kavirtyolom.
3. Picit visszaveszek a gázból, úgy közepes lángra, és így sütögetem-párolgatom. Ha már nagyon nincs alatta lé (a hagyma is engedett valamennyit), akkor öntök alá egy kis vizet, ettől lesz szaftoska, meg jobban megpuhul a máj.
4. Amikor vajpuha és omlós és krémes, elzárom.
5. Meanwhile, felteszem a rizst főni a hiperszuper rizsfőzőbe (egy rész rizs, dupla annyi víz, olaj, só, és a zöldborsó egybe belezuttyintva), bekattintom a főzőt, és leülök olvasni.

Ennyi! Egyszerű és nagyszerű. (Hopp, a borsot kifelejtettem, mert a gyerekek miatt nem nagyon borsozok, meg a majoranna úgyis elég karakteres, de nem tilos pici frissen őrölt borsot is beletekerni). Kb. fél óra alatt megvan. És finom!

Egészségünkre! :P

 

Paradicsomleves friss bazsalikommal - és betűtésztával, ovkorz! :)

Villámsebesen le kell írnom, amíg még friss az élmény. Ugyanis, szerintem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy a legjobb paradicsomlevest ettem, amit valaha is főztem én, vagy bárki a családomban!!!

Az egész úgy indult, hogy tegnap grízes tésztát főztem, és valahonnan, a tudatalattim legmélyéből beugrott, hogy ehhez paradicsomlevest kellett volna enni. Van is az erkélyen egy nagy bazsalikom-ültetvényem, és nem is használom semmire, jó lenne hát a kellemest összehozni a hasznossal. Délután, amikor elhoztuk Marcust az oviból meg is vettem hozzá a paradicsomlevet, már csak meg kellett főzni. Aztán persze elment az idő az autós könyv nézegetéssel, így tegnap vacsora helyett ma ebédre lett meg a leves (szintén a grízes tészta elé).

Picit tartottam is tőle, hogy Emese hogyan fogja fogadni (ugyanis Marci nem nagyon szereti), de kellemesen csalódtam, mert nagyon ízlett neki, és amikor ő már a grízes tésztánál tartott, és én meg még mindig paradcsomleveseztem, akkor szomorúan mondogatta, hogy tész-ta! tész-ta-! tész-ta!

Mert, istenkáromlás vagy sem, nekem a paradicsomleves csak betűtésztával paradicsomleves. Úgyhogy ez az étek a fúziós konyhám újabb remeke (ez esetben a tradicionális(?) fúziója a menzával :D).

Hozzávalók:

• 1 fej vöröshagyma,
• 2 gerezd fokhagyma,
• 2-3 evőkanál sűrített paradicsom,
• 1 l paradicsomlé (lehetne friss paradicsomból is, de akkor háromszor annyi időbe telne - noha biztos kategóriákkal jobb lenne az íze),
• 1 l víz,
• 2-3 szál friss bazsalikom (szárítottal meg sem kockáztatom!),
• kb. 10 dkg betűtészta!!!
• só, bors, cukor ízlés szerint (én inkább savanykásan szeretem, úgy jön ki jól a paradicsom igazi íze),
• olívaolaj

 

Elkészítése:

1. Nagyon apróra összevágom a hagymát, és az olívaolajon megpárolom. A vége felé belenyomom a fokhagymát is.
2. Beleteszem a 2-3 kanál sűrített paradicsomot, és egy picit együtt pirítom.
3. Beleöntöm a liter paradicsomlevet és a liter vizet, és kis-közepes lángon elkezdem összeforralni. Kb. 20 perc kell neki.
4. Ezalatt beletépkedem a bazsalikomleveleket is, és így főzöm tovább.
5. Kb. 5-7 perccel azelőtt, hogy lekapcsolnám a gázt, picit magasabb fokozatra veszem, beleszórom a tésztát, és készre főzöm.
6. Amikor a tészta puha, elzárom a gázt, tányérokba merem a levest, és friss bazsalikomlevéllel díszítem.

Aztán ájulásig eszem... és eszem... aztán repetázok, és tovább eszem... :D

 

Egészségünkre! :P

Névnapi süti - avagy a kekszes-pudingos csodakotyvalék

Szeretem a cukrászdai sütiket, de ha arról van szó, hogy a gyerekek bendőjébe süti kerül, akkor jobb szeretem, ha olyat esznek, amit én készítek itthon. Mondhatnám, hogy ellenőrzött alapanyagokból, ám ez a mostani sütikompozícióval kapcsolatban kevésbé mondható el, vegyük csak a háztartási keksz illetve a puding összetevőit. De fejemet a homokba dugva remélem, hogy ezzel mégsem teszek velük annyira nagyon rosszat!

Ez a süti több, de legalábbis két szempontból is szenzációs (a végső ízélményen túl): egyrészt sütés nélkül készül - és aki ismer, tudja, hányadán állok a sütemények sütögetésével, másrészt (mivel nem kell sütni) a nyári melegben szinte felüdülés az elkészítése! :) És mivel mindkét gyereknek nyáron van a névnapja, és mint már a fentiekből kiderült, inkább házi kotyvaszokkal tömöm őket, jelen finomság előlépett a gyerekek egyes számú névnapi sütikölteményévé - jelen esetben most Marcell úrfi neve-napi édességgé.

Hozzávalók:

• kb. 1/2 kg közönséges háztartási keksz (én a négyszögleteset szeretem, mert azt könnyen lehet egymás mellé rakosgatni),
• 1 l tej (meg még valamennyi),
• 1 zacskó csokis pudingpor,
• 1 zacskó puncsos pudingpor,
• méz,
• kb. 20 dkg cukor,
• 20 dkg vaj,
• díszítésnek egy kis reszelt csoki, vagy tortadara,
• esetleg tejszínhab (de akkor már nagyon hiper-tuper!)

Elkészítés:

1. A kekszeket mézes tejbe áztatom, és egymás mellé fektetem egy jénai tálban (nekem van egy tök jó szögletes, abban szoktam a tiramisut is készíteni), de lehet tortaformába, őzgerincbe, vagy kis tálkákba is, személyre szabottan...
2. 10 dkg cukorral és 4 dl tejjel megfőzöm a csokipudingot. Amint kész, azon nyomban belekeverek 10 dkg vajat, hogy elolvadjon benne, és így melegében a kekszrétegre öntöm, elegyengetem rajta.
3. Erre egy újabb réteg mézes-tejes kekszet terítek (picit várni kell, amíg a puding megdermed, hogy ne süllyedjen el benne a keksz - 5-10 perc az egész!
4. 10 dkg cukorral és szintén 4 dl tejjel megfőzöm a puncsos pudingot is, és ebbe is belekeverem a 10 dkg vajat, és ráöntöm a második kekszrétegre.
5. Ezzel kész. Ezen a ponton meg lehet szórni pl. a tortadarával, de ha ez elmarad, akkor sincsen hiányérzet.
6. Bedugom a hűtőbe, és a délutáni zsúrra pont kellemesen összehűl. Tálaláskor díszíthetem tejszínhabbal.

Ilyen egyszerű és nagyszerű. Eddig nem volt rá panasz. :)))

(A gyerekeknek szoktam külön kis tálkában készíteni egy-egy, névre szóló adagot.)

Egészségünkre :P

Mexikói rakott rizs

... amely étel annyiban mexikói, hogy mexikói zöldségkeverékkel készül, illetve egy ún. mexikói fűszerkeverékkel ízesül. Nem hinném, hogy más tekintetben bármelyik mexikói a saját gyerekének vallaná! :D

A legjobb recepteket az ember a barátaitól, illetve a netről szedi, legjobbak ugyanis a mások által már kipróbált, alakítgatott receptek; így az olyan antitálentumoknak, akik csak leírás alapján tudnak főzni, de kísérletezni nem mernek (nem tudnak), csak le kell tölteni a megfelelő helyről. Ez az étel a nosalty.hu-ról érkezett AgentAngel (http://www.nosalty.hu/szakacs/agentangel) konyhájából, és igazán hálás vagyok Neki érte, mert rögtön nagy kedvenccé vált. Mint minden rakott étel, ez is eléggé pancsos (3 mosogatnivaló edény marad utána!), de megéri a fáradságot. És mivel nagyevők vagyunk, ráadásul ez a kaja nagyon is finom, én rögtön dupla adagot szoktam készíteni (így legalább két napig bőségesen el vagyunk látva ebéddel), még szerencse, hogy a sütőbe befér a két üvegtál egymás mellé.

Hozzávalók (ezek a szimpla adagok):

• 25 dkg rizs,
• 50 dkg darált hús,
• 1 kis csomag (450 g) mirelit mexikói vegyeszöldség
• 1 csomag mexikói fűszerkeverék (a bejegyzés végén erre is van egy remek fűszermix!)
• 1 nagy doboz tejföl
• 1 fej vöröshagyma
• só, bors, paprika
• sajt
• 1 ek ételízesítő (vagy 1 húsleveskocka)
• 1 ek vaj
• 2 ek napraforgó olaj

Elkészítése:

1. A rizst megfőzöm az ételízesítővel (húsleveskockával), némi sóval és olajjal. (Itt állati szerencsém van, mert az uram jó pár éve kapott a nővérétől egy rizsfőzőt, és miután - elég hosszas szenvedés után - rájöttem, hogyan is kell benne jó rizst főzni, azóta IMÁDOM, mert nem kell a rizsfőzéssel különösebben bíbelődnöm!)
2. Közben 1 evőkanál vajon megpárolom a zöldségkeveréket.
3. És mindeközben felkockázom a hagymát, 3-4 ek olajon megfonnyasztom, visszaveszem nagy lángra, rádobom a husit, és picit lepirítom. Megszórom a fűszerkeverékkel, sóval, pirospaprikával és pici vízzel felöntve lényegében pörköltet főzök.
4. Vajjal kikent üvegtálba rétegezem a rizst, rá a zöldségkeveréket (2 kanálnyi kivételével), aztán a darált húst.
5. A tejfölt összekeverem a megmaradt zöldségkeverékkel, és egyenletesen rákenem a húsra.
6. Egy jó nagy marék reszelt sajttal beterítem az egészet.
7. Előmelegített (kb. 200 fok) sütőben sütöm, amíg a sajt aranybarnára pirul a tetején (kb. fél óra).

 Nem is lehet belőle sokat enni, mert állatira laktató, viszont nagyon finom, és a gyerekek is szeretik!

Ígértem még a mexikói fűszerkeverékre is egy receptet. Én a lábamat lejártam, de nem találtam a receptben megadott előre elkészített fűszerkeveréket, viszont ezt találtam helyette (itt: http://www.hajokonyha.hu/mexikoi_fuszerkeverek). Szerintem ez a lelke az egész kajának, más fűszerezéssel csak egy átlagos zöldséges rizses húsos egytálétel lenne, de EZ AZ, amiért szeretjük:

• 1 ek köménymag,
• 1 ek pirospaprika,
• 1 ek oregánó,
• 1/2 ek bors,
• 1 ek zellerzöld (ezt eddig mindig kihagytam),
• 1 ek fokhagyma-granulátum,
• 2 ek chili-por (ezt is kihagytam, főleg a gyerekek miatt),
• 1 ek szárított citromhéj,
• 1 ek cukor

Mindezeket fűszermozsárba kanalazom, jól összeőrlöm-összekeverem, és ennek kb. a bő felével ízesítem a kilónyi darálthúst. A másik felét elteszem a következő alkalomra! :) Isteni finom!!!

Egészségünkre! :p

Koviubi :)

Gyerekkoromban anyu minden nyáron készített kovászos uborkát, én meg vércikinek tartottam, hogy az ablakunkban ott rohad a böhöm nagy üvegnyi uborka. Akkoriban nekem inkább a piacon (nem is, hiszen a piac is vérciki volt) boltban vett kész koviubi volt trendi, vagy valami más savanyaság, mert talán maga a kovászos uborka is ciki volt, at all.

Aztán elérkezett életemnek 35. életéve, és ekkorra beláttam, hogy anyukám sokkal okosabb volt, mint én valaha is leszek, és bölcsen tette, hogy saját maga készítette a finom savanyúságot. Egyrészt manapság újra trendi lett DIY készíteni szinte mindent, másrészt meg rájöttem arra, hogy ha magam készítem az étkünket, a.) tudom, mi van benne, b.) sokkal jobb ízeket tudok kihozni, mint az ipari cuccok. Harmadrészt pedig, és nem is utolsó szempont, 2,5 kg kovászos uborka ára a piacon úgy 2000-2500 Ft körül mozog, én meg kihoztam az egészet 600 Ft-ból (uborkástul, kaprostul, fokhagymástul, vizestül, sóstul).

És hogy jövőre (vagy akár még idén, ha gyorsan elfogy) is készülhessen házi koviubi, itt a követendő recept hozzá.

0. nap

Hozzávalók:

• 2,5 de inkább 3 kg kovászolni való fürtös ubi (én inkább kisebb darabokat válogattam, azokat szeretem. A lényeg, hogy frissek legyenek, és kemények!),
• 1 csomag kapor,
• 8-10 gerezd fokhagyma,
• 1 szelet szikkadt fehérkenyér,
• só, víz.

Elkészítés (roppant egyszerű, kb. annyi idő alatt összeraktam, ami alatt megjárnám a piacot egy adag ubiért):

1.  Egy 5 literes uborkás üveget jó alaposan kimosok (lehetőleg kifertőtlenítek is, ha van hozzá akkora edény).
2. Az uborkákat nagyon alaposan lesikálom (dörzsi-szivaccsal, vagy körömkefével - ez a legunalmasabb része az egész procedúrának). A végüket egymásra merőlegesen kb. 2 centire bevagdosom.
3. Vizet forralok, és minden liter vízhez egy csapott evőkanálnyi sót teszek.
4. Közben állítva berakosgatom az üvegbe az ubikat, alulra a nagyobbacskákat, hogy még a tetejére akár fektetve is beférjenek a kisebbek.
5. Közéjük dobom a fokhagymagerezdeket.
6. Ráöntöm a forró vizet az uborkákra.
7. Ráteszem a kaprot, a kenyeret, és jól letuszkolom, hogy a kenyér is a víz alá kerüljön (forró víz esetén ez nem is olyan egyszerű! :D).
8. Napos helyre állítom, és kb. 2-3 napig "érlelem", kovászolom.
9. A 2-3. nap végén megkóstolom, és ha már elég kovászos, de még roppanós, akkor leszűröm a levét, az ubikat kisebb üvegekbe, tálakba teszem, visszaöntöm rá a levet, és hűtőben tárolom.

A kovászos uborka lehűtött leve nagyon jó szomjoltó a kánikulában, segíti az emésztést is, valamint főzhető belőle kovászosuborka leves. Ezt mindenképpen ki fogom próbálni, mondjon a család akármit is! :D

1. nap

Kukoricafőzelék

Bizarr, mi? Pedig nagyon is finom! Főleg az olyan malacoknak, mint én, akik egyébként is imádják a kukoricát (főve, sütve, pattogtatva, pizzán, rizsben, salátában...). És mivel a tegnapi, piacramenős napot végigszakadta az eső, és ezért ki sem tudtuk dugni az orrunkat a lakásból (max. az erkélyig merészkedtünk), nem tudtunk semmiféle friss főzeléknekvalót beszerezni, hát maradt a Jolly Joker kukoricafőzelék - ami nem zöld, tehát nem fájdul a szívem, hogy mirelitből főzök, amikor itt a zsenge zöldség idénye.

A kukoricafőzelék is a babakajás időszakból származik, amikor kaptam egy szuper szakácskönyvet összegyűjtögetett babakajákból, és ebben volt ez a csemege is.

Hozzávalók (a mi családunk igényei szerint):

• 1,5 kg mirelit csemegekukorica,
• 4-5 evőkanálnyi olivaolaj (vagy margarin, de ezt nem annyira szeretem),
• 3 evőkanál liszt,
• 1/2- 3/4 liter tej,
• 2-3 dl tejszín,
• só, bors, petrezselyem.

Elkészítés:

1. Fazékban (nem lábasban, mert abba nem fér! már többedszer jártam meg ezzel!!!) felmelegítem az olajat, illetve megolvasztom a margarint, és rászórom a fagyott kukoricát. Először fedő nélkül a zsiradékon felolvasztom, majd megpárolom. Mivel a kukorica eleve főtt, ez nem tart tovább 5-10 percnél!
2. Rászórom a lisztet, összekeverem vele, majd felöntöm a tejjel és a tejszínnel. Jó alaposan összekeverem, hogy a liszt csomómentesen eltűnjön a lisztben-tejszínben, és főzelék sűrűségűre főzöm.
3. Sóval, borssal (legjobb, ha fehér, mert akkor nem látszik a fehéres főzelékben) és petrezselyemmel ízesítem.

Feltétnek bármi jöhet, virsli, fasírt, tükörtojás, vagy ami éppen eszembe jut.

Mindezt leírni majdnem tovább tartott, mint megfőzni! :))) Már mehetünk is a játszira!

Egészségünkre! :P