Pizzás csiga

Mostanában rákaptam arra, hogy vacsorára valamit süssek. Annyira, de annyira untuk már a kenyér-felvágott kombót, hogy kínunkban már azt sem tudtuk, mit együnk vacsorára. Aztán sütöttem muffint, meg boci szeletet, aztán pizza-papucsokat, meg tojáslepényt. Bármit, csak ne kelljen a kommersz kaját enni. Pizzás csigát is csináltam már korábban, de akkor nem nagyon sikerült (kiszáradt a tészta, kevés volt a krém, úgy az egész nem volt nagy élmény), de most újra megpróbálkoztam vele, és olyan jól sikerült és olyan gyorsan elfogyott, hogy már csak a maradékot tudtam lefényképezni! :))) Még Marci is bevágott belőle vagy 3-4 db-ot, pedig ő aztán igazán nem az a nagyétkű gyerek!!!

Hozzávalók a tésztához:

• 50 dkg liszt,
• 2 dl meleg tej,
• 1 kk cukor,
• 2,5 dkg élesztő,
• 1 kk só,
• 2 kk pizzafűszer,
• 2-3 evőkanál olaj (olíva),
• kb. 1 dl meleg víz.

A krémhez:

• melegszendvicskrém (most hamburgeres volt, de lehet bármilyen - szerintem ez volt a legjobb),
• morzsolt kukorica,
• egyébként tehető bele bármi: sonka, kockázott bacon, lila hagyma, kolbász, gomba, stb.,
• reszelt sajt.

Elkészítése:

1. A meleg, cukros tejbe belemorzsolom az élesztőt.
2. Amíg az élesztő felfut, a liszthez hozzákeverem a sót és a pizzafűszert. Kis fészket fészkelek, ebbe öntöm az élesztős tejet.
3. Begyújtom a sütőt (5-ös fokozat, és majd amikor betolom a csigákat, visszaveszem 4-esre!)
4. Rákotrom a lisztet, nagyjából összegyúrom, közben hozzáöntöm a meleg vizet is.
5. Gyúrás közben adagolom hozzá az olajat. Előbb a kelesztőtálban, majd a konyhapulton jó alaposan összegyúrom a tésztát - ettől lesz laza és lyukacsos.
6. A kelesztőtálat a tűzhelyre teszem. Alulról melegíti a sütő, és szépen megkel a tészta (most valamiért nagyon lassan kelt, majd' egy óráig tartott, de egyébként 20-30 percnél nem kell neki több).
7. Ha megkelt, vékonyra kinyújtom (fél cm), és megkenem a melegszendvicskrémmel, rászórom a kukoricát és feltekerem, mint a beiglit.
8. 2 cm széles csigákat vágok, szilikonlapos tepsibe teszem, egymástól normális távolságra, hiszen még a sütőben is kelnek.
9. Lelapítom a csigákat (hiszen csigák lesznek, nem emeletes házak), és mindegyiknek a tetejét megszórom reszelt sajttal (egyszerre nem férnek be a nagy tepsibe! kb. 20-22 db lesz.)
10. A sütőben a felső sín alatti pöcökre teszem a tepsit, és 15 perc alatt készre sütöm.

Mondom, már csak a maradékot sikerült fotóznom! :)))

Isteni finom! Hozzá egy finom meleg tea (a sütés 15 perce alatt bőven elkészül), és kész is a kiváló, nem kommersz hétköznapi vacsora!

Egészségünkre! :P

Gyerekek, gyerekek szeretik a TELEC-et! :))) - avagy a házi sósperec

Hát az úgy volt, hogy nem volt sehogy. Reggel kaptam egy hírlevelet, amiben háziperec receptet ajánlgattak. Aztán rákerestem, és ezt a recipét találtam a Mindemegettén (EDIT1960 konyhájából). Láttam, hogy nem túl bonyolult, itthon minden megvan hozzá, pofonegyszerű és gyorsan készen van, és még a gyerekek is gyurmázhatnak egyet a tésztával kedvükre. (Akkor még nem sejtettem, hogy nem is olyan könnyű ebből a tésztából hurkákat gyurkázni, de azért megoldottuk!) Szóval, ímhol a TELEC (Pepe nyelven perec), Kukta Marci és Kukta Emi segítségével!

Hozzávalók (16 db lett!):

• 50 dkg liszt,,
• 2,5 dl tej,
• 2,5 dkg élesztő,
• 1 evőkanál cukor,
• 1/2 evőkanál só,
• 0,7 dl olaj,
• 1 egész tojás.

A sócsepegtetéshez:

• 1,5 evőkanál liszt,
• 1 evőkanál só,
• víz.

Elkészítése:

1. Az élesztőt felfuttatom a cukros tejben. Addig a lisztet összekeverem a sóval. Közben bekapcsolom a sütőt (5-6 fokozat közé, kb. 230 fokon kell sütni!).
2. A lisztbe kis fészket fészkelek, beleöntöm az élesztős tejet. Nagyjából összegyúrkodom. Közben hozzáöntögetem az olajat és jó alaposan összegyúrom (hihetetlen gyorsan összeáll!).
3. Kelesztőtálba teszem, ezt a melegedő tűzhelyre állítom, és kb. 10-15 perc múlva már pukkan is. Óvatosan összenyomkodom, és 16 egyenlő darabkára szaggatom.
4. A darabkákat jó hosszúra kisodrom (kicsit nehéz sodorgatni, mert állandóan elcsúszik, és elég rugalmas a tészta, visszaugrik, de meglepő módon Marci mégis kitartóan sodorgatott, meg formázta a pereceket).
5. Perecformákat hajtogatok, a végeket és a kereszteződéseket összenyomom (esetleg egy kicsit ott bevizezem, hogy összetapadjanak).
6. Szilikonlapos tepsibe teszem (így nem kell olajozni!), megkenem az egész tojással (mármint, nem héjastul, hanem a feltört-összekutyult tojással :P) és betolom a sütőbe (most a második legmagasabb sínbe toltam a tepsit).
7. Közben összekeverem a lisztet a sóval, és annyi vízzel, hogy már folyós, de ne túl cseppfolyós masszácskát kapjak.
8. Amikor színesednek a perecek, rájuk csöpögtetem a sós trutyit, és pár percre visszatolom sülni. De már ne sokáig, nehogy kiszáradjanak! Kéééész! :)))

Vacsorára citromos gyümölcsteával, reggelire pedig meleg karamellás tejjel ettük. Isteni finom, és még reggel is puha volt!

(Állítólag a tészta kis átvariálásával lehet ugyan így brióst sütni. Akkor 50dkg liszthez 3-4 evőkanál cukor kell, és csak kis kávéskanál só, a tetejére pedig a tojással kenés után fahéjas kristálycukor. Vastagabb hurkákat kell sodorni, a sütés pedig már megint ugyan az. Ez lesz a ma esti házi feladat! :D)

Egészségünkre! :P

Boci szelet

Már napok óta szemeztem ezzel a recepttel, de mindig hiányzott valami. Vagy a túró, vagy a tojás, vagy a liszt, vagy a hangulat a sütéshez. Aztán ma, hipp-hopp, egyszercsak nekiláttam. Még segítségem is volt, 1 db Marci (roppant lelkes és kitartó) és 1 db Emese (roppant lelkes, de egyáltalán nem kitartó), így előfordult, hogy két baba egyensúlyozott egy széken, miközben próbáltam a kakaóport is tartani az egyik kezemmel, a másik kettővel meg a két gyereket... De komolyabb sérülések nélkül megúsztuk. ÉS, még a süti is jó lett! Valami különös bolygókonstelláció lehetett ma délután (vagy tényleg, hogy Marci keverte az alapanyagokat össze), de olyan csodálatos, olyan tökéletes, olyan fantasztikus tésztát sütöttem, amilyet talán még soha sem (és kicsit félek, megismételhetetlen). Magas, könnyű, átsült, nem száraz, nem édes, nem sótlan, nem morzsál, nem égett oda... TÖ-KÉ-LE-TES!!!

Hozzávalók (és hogy később is jól sikerüljön! a négyszögletes füles tepsiben sütöttem!!!

• A tészta
• 18 dkg liszt
• 15 dkg kristálycukor
• 4 tojás
• 1 dl tej
• 1 dl olaj
• 3 evőkanál kakaópor
• 1 cs. sütőpor

• A túró
• 25 dkg túró
• 10 dkg kristálycukor
• 1 tojás
• 1 cs. vaníliás cukor
• 5 dkg búzadara
• 1 citrom héja

Elkészítés:

1. Begyújtom a sütőt (4-es fokozatra állítva).
2. A tojásfehérjéket egy picike sóval kemény habbá verem. Félreteszem.
3. A tojássárgákat kikeverem a cukorral, hozzáteszem az olajat és a tejet.
4. Beleszórom a kakaóport, majd a sütőporral elkevert lisztet is. Jól összekeverem.
5. Végül óvatosan beleforgatom a keményre vert tojáshabot is.
6. Sütőpapírral kibélelt tepsibe (én! a négyszögletes füles tepsibe!!!) kotrom a tésztát.
7. A túrót gyorsan összekeverem a többi hozzávalóval. Kávéskanállal foltokban túrógombócokat potyogtatok a tésztába.
8. A sütőt visszaveszem 3-asra, betolom a tepsit, és pontosan 30 percig sütöm. Tűpróba és kész.

És íme az eredmény.

Eredetileg ezt szántam ma vacsira, de az uram kívánt előtte egy kis sonkás-vajas kenyeret is, de azért szorított helyet a sütinek is. Aztán persze kajakóma - ahelyett, hogy tanulna! :D

Egészségünkre! :P

Liver with onion - avagy brrr, a köbön

Ugyanis, én nem szeretem a májat. A sertést legalábbis tutira nem. A csirke elmegy. A libát pedig enném én, de valahogy nem fűlik hozzá a pénztárcám. Amúgyképpen pedig azt vallom, hogy a húsevés még csak-csak megbocsátható, de a mindenféle belsőségek (szív, tüdő, vese, agyvelő - úristen, na ettől lettem tegnap végképp rosszul) elfogyasztása azért aztán már minden határon túl megy! A máj, az határeset. Azzal csak egy gond van, hogy elég undorító az állaga, az íze meg egyenesen pocsék.

Már gyerekkoromban sem ettem meg semminemű májat (emlékszem is, amint az óvodában egy ovistársam tányérjába pakolom át a májdarabokat szép csendben, amikor is rajtakapott az ovónő a májátlopáson, és akkor meg kellett ennem. Hálistennek már nem emlékszem, mivel végződött az eset, asszem végülis nem haltam bele.) De azért felnőtt koromra annyit sikerült konszolidálni ezen az utálaton, hogy a zsírban sült (főtt?) csirkemájat eleinte sok sóval és rengeteg friss kenyérrel elfogyasztgattam, aztán meg már egészen meg is szerettem. Következő lépésként jött a resztelt máj (még mindig csirkemájról beszélünk), és a rizottó. Tettem egy rövid kitérőt a rántott sertésmáj irányába, de ez a kitérő csupán néhány falatnyi hosszúságú volt, hamar beláttam, hogy ugyan mindent lehet, de ezt aztán már végképp nem! Anyósom hagymás kacsamája még egy olyan határterület, amiről nem sikerült eldöntenem, hogy a nemszeretem, vagy a megeszem kategória.

De amiről itt szó fog esni, az a saját fejlesztésű se nem resztelt máj, se nem rizottó (már megint a fúzió! :D), hanem a sokhagymán-pirított-majd-párolt-csirkemáj rizibizivel. A helyzet az, hogy imádom! :D:D:D

Hozzávalók:

• kb. bő 1 kg csirkemáj (szigorúan szívtelenül!!!!),
• 2 közepes fej vöröshagyma,
• jó sok majoranna,
• két mérőpohárnyi rizs (mennyi lehet? negyed kiló?),
• zöldborsó (hát úgy hasra szoktam, 20 dkg körül?),
• só, bors, olaj, víz.

Elkészítése:

1. A hagymát félbe vágom, és hajszálvékony félkörívekre metélem. Olajon, fedő alatt a leglassúbb tűzön párolom, amíg puha lesz, és szálakra esik szét.
2. Mindeközben a májat felcsíkozom, és ha már jó a hagyma, erősebbre veszem a lángot, és rázúdítom a májat is. Kevergetem-kavargatom, hogy szépen kifehéredjen mindenhol, és ráborítom a majorannát, amivel aztán össze is kavirtyolom.
3. Picit visszaveszek a gázból, úgy közepes lángra, és így sütögetem-párolgatom. Ha már nagyon nincs alatta lé (a hagyma is engedett valamennyit), akkor öntök alá egy kis vizet, ettől lesz szaftoska, meg jobban megpuhul a máj.
4. Amikor vajpuha és omlós és krémes, elzárom.
5. Meanwhile, felteszem a rizst főni a hiperszuper rizsfőzőbe (egy rész rizs, dupla annyi víz, olaj, só, és a zöldborsó egybe belezuttyintva), bekattintom a főzőt, és leülök olvasni.

Ennyi! Egyszerű és nagyszerű. (Hopp, a borsot kifelejtettem, mert a gyerekek miatt nem nagyon borsozok, meg a majoranna úgyis elég karakteres, de nem tilos pici frissen őrölt borsot is beletekerni). Kb. fél óra alatt megvan. És finom!

Egészségünkre! :P

 

Paradicsomleves friss bazsalikommal - és betűtésztával, ovkorz! :)

Villámsebesen le kell írnom, amíg még friss az élmény. Ugyanis, szerintem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy a legjobb paradicsomlevest ettem, amit valaha is főztem én, vagy bárki a családomban!!!

Az egész úgy indult, hogy tegnap grízes tésztát főztem, és valahonnan, a tudatalattim legmélyéből beugrott, hogy ehhez paradicsomlevest kellett volna enni. Van is az erkélyen egy nagy bazsalikom-ültetvényem, és nem is használom semmire, jó lenne hát a kellemest összehozni a hasznossal. Délután, amikor elhoztuk Marcust az oviból meg is vettem hozzá a paradicsomlevet, már csak meg kellett főzni. Aztán persze elment az idő az autós könyv nézegetéssel, így tegnap vacsora helyett ma ebédre lett meg a leves (szintén a grízes tészta elé).

Picit tartottam is tőle, hogy Emese hogyan fogja fogadni (ugyanis Marci nem nagyon szereti), de kellemesen csalódtam, mert nagyon ízlett neki, és amikor ő már a grízes tésztánál tartott, és én meg még mindig paradcsomleveseztem, akkor szomorúan mondogatta, hogy tész-ta! tész-ta-! tész-ta!

Mert, istenkáromlás vagy sem, nekem a paradicsomleves csak betűtésztával paradicsomleves. Úgyhogy ez az étek a fúziós konyhám újabb remeke (ez esetben a tradicionális(?) fúziója a menzával :D).

Hozzávalók:

• 1 fej vöröshagyma,
• 2 gerezd fokhagyma,
• 2-3 evőkanál sűrített paradicsom,
• 1 l paradicsomlé (lehetne friss paradicsomból is, de akkor háromszor annyi időbe telne - noha biztos kategóriákkal jobb lenne az íze),
• 1 l víz,
• 2-3 szál friss bazsalikom (szárítottal meg sem kockáztatom!),
• kb. 10 dkg betűtészta!!!
• só, bors, cukor ízlés szerint (én inkább savanykásan szeretem, úgy jön ki jól a paradicsom igazi íze),
• olívaolaj

 

Elkészítése:

1. Nagyon apróra összevágom a hagymát, és az olívaolajon megpárolom. A vége felé belenyomom a fokhagymát is.
2. Beleteszem a 2-3 kanál sűrített paradicsomot, és egy picit együtt pirítom.
3. Beleöntöm a liter paradicsomlevet és a liter vizet, és kis-közepes lángon elkezdem összeforralni. Kb. 20 perc kell neki.
4. Ezalatt beletépkedem a bazsalikomleveleket is, és így főzöm tovább.
5. Kb. 5-7 perccel azelőtt, hogy lekapcsolnám a gázt, picit magasabb fokozatra veszem, beleszórom a tésztát, és készre főzöm.
6. Amikor a tészta puha, elzárom a gázt, tányérokba merem a levest, és friss bazsalikomlevéllel díszítem.

Aztán ájulásig eszem... és eszem... aztán repetázok, és tovább eszem... :D

 

Egészségünkre! :P

Névnapi süti - avagy a kekszes-pudingos csodakotyvalék

Szeretem a cukrászdai sütiket, de ha arról van szó, hogy a gyerekek bendőjébe süti kerül, akkor jobb szeretem, ha olyat esznek, amit én készítek itthon. Mondhatnám, hogy ellenőrzött alapanyagokból, ám ez a mostani sütikompozícióval kapcsolatban kevésbé mondható el, vegyük csak a háztartási keksz illetve a puding összetevőit. De fejemet a homokba dugva remélem, hogy ezzel mégsem teszek velük annyira nagyon rosszat!

Ez a süti több, de legalábbis két szempontból is szenzációs (a végső ízélményen túl): egyrészt sütés nélkül készül - és aki ismer, tudja, hányadán állok a sütemények sütögetésével, másrészt (mivel nem kell sütni) a nyári melegben szinte felüdülés az elkészítése! :) És mivel mindkét gyereknek nyáron van a névnapja, és mint már a fentiekből kiderült, inkább házi kotyvaszokkal tömöm őket, jelen finomság előlépett a gyerekek egyes számú névnapi sütikölteményévé - jelen esetben most Marcell úrfi neve-napi édességgé.

Hozzávalók:

• kb. 1/2 kg közönséges háztartási keksz (én a négyszögleteset szeretem, mert azt könnyen lehet egymás mellé rakosgatni),
• 1 l tej (meg még valamennyi),
• 1 zacskó csokis pudingpor,
• 1 zacskó puncsos pudingpor,
• méz,
• kb. 20 dkg cukor,
• 20 dkg vaj,
• díszítésnek egy kis reszelt csoki, vagy tortadara,
• esetleg tejszínhab (de akkor már nagyon hiper-tuper!)

Elkészítés:

1. A kekszeket mézes tejbe áztatom, és egymás mellé fektetem egy jénai tálban (nekem van egy tök jó szögletes, abban szoktam a tiramisut is készíteni), de lehet tortaformába, őzgerincbe, vagy kis tálkákba is, személyre szabottan...
2. 10 dkg cukorral és 4 dl tejjel megfőzöm a csokipudingot. Amint kész, azon nyomban belekeverek 10 dkg vajat, hogy elolvadjon benne, és így melegében a kekszrétegre öntöm, elegyengetem rajta.
3. Erre egy újabb réteg mézes-tejes kekszet terítek (picit várni kell, amíg a puding megdermed, hogy ne süllyedjen el benne a keksz - 5-10 perc az egész!
4. 10 dkg cukorral és szintén 4 dl tejjel megfőzöm a puncsos pudingot is, és ebbe is belekeverem a 10 dkg vajat, és ráöntöm a második kekszrétegre.
5. Ezzel kész. Ezen a ponton meg lehet szórni pl. a tortadarával, de ha ez elmarad, akkor sincsen hiányérzet.
6. Bedugom a hűtőbe, és a délutáni zsúrra pont kellemesen összehűl. Tálaláskor díszíthetem tejszínhabbal.

Ilyen egyszerű és nagyszerű. Eddig nem volt rá panasz. :)))

(A gyerekeknek szoktam külön kis tálkában készíteni egy-egy, névre szóló adagot.)

Egészségünkre :P

Mexikói rakott rizs

... amely étel annyiban mexikói, hogy mexikói zöldségkeverékkel készül, illetve egy ún. mexikói fűszerkeverékkel ízesül. Nem hinném, hogy más tekintetben bármelyik mexikói a saját gyerekének vallaná! :D

A legjobb recepteket az ember a barátaitól, illetve a netről szedi, legjobbak ugyanis a mások által már kipróbált, alakítgatott receptek; így az olyan antitálentumoknak, akik csak leírás alapján tudnak főzni, de kísérletezni nem mernek (nem tudnak), csak le kell tölteni a megfelelő helyről. Ez az étel a nosalty.hu-ról érkezett AgentAngel (http://www.nosalty.hu/szakacs/agentangel) konyhájából, és igazán hálás vagyok Neki érte, mert rögtön nagy kedvenccé vált. Mint minden rakott étel, ez is eléggé pancsos (3 mosogatnivaló edény marad utána!), de megéri a fáradságot. És mivel nagyevők vagyunk, ráadásul ez a kaja nagyon is finom, én rögtön dupla adagot szoktam készíteni (így legalább két napig bőségesen el vagyunk látva ebéddel), még szerencse, hogy a sütőbe befér a két üvegtál egymás mellé.

Hozzávalók (ezek a szimpla adagok):

• 25 dkg rizs,
• 50 dkg darált hús,
• 1 kis csomag (450 g) mirelit mexikói vegyeszöldség
• 1 csomag mexikói fűszerkeverék (a bejegyzés végén erre is van egy remek fűszermix!)
• 1 nagy doboz tejföl
• 1 fej vöröshagyma
• só, bors, paprika
• sajt
• 1 ek ételízesítő (vagy 1 húsleveskocka)
• 1 ek vaj
• 2 ek napraforgó olaj

Elkészítése:

1. A rizst megfőzöm az ételízesítővel (húsleveskockával), némi sóval és olajjal. (Itt állati szerencsém van, mert az uram jó pár éve kapott a nővérétől egy rizsfőzőt, és miután - elég hosszas szenvedés után - rájöttem, hogyan is kell benne jó rizst főzni, azóta IMÁDOM, mert nem kell a rizsfőzéssel különösebben bíbelődnöm!)
2. Közben 1 evőkanál vajon megpárolom a zöldségkeveréket.
3. És mindeközben felkockázom a hagymát, 3-4 ek olajon megfonnyasztom, visszaveszem nagy lángra, rádobom a husit, és picit lepirítom. Megszórom a fűszerkeverékkel, sóval, pirospaprikával és pici vízzel felöntve lényegében pörköltet főzök.
4. Vajjal kikent üvegtálba rétegezem a rizst, rá a zöldségkeveréket (2 kanálnyi kivételével), aztán a darált húst.
5. A tejfölt összekeverem a megmaradt zöldségkeverékkel, és egyenletesen rákenem a húsra.
6. Egy jó nagy marék reszelt sajttal beterítem az egészet.
7. Előmelegített (kb. 200 fok) sütőben sütöm, amíg a sajt aranybarnára pirul a tetején (kb. fél óra).

 Nem is lehet belőle sokat enni, mert állatira laktató, viszont nagyon finom, és a gyerekek is szeretik!

Ígértem még a mexikói fűszerkeverékre is egy receptet. Én a lábamat lejártam, de nem találtam a receptben megadott előre elkészített fűszerkeveréket, viszont ezt találtam helyette (itt: http://www.hajokonyha.hu/mexikoi_fuszerkeverek). Szerintem ez a lelke az egész kajának, más fűszerezéssel csak egy átlagos zöldséges rizses húsos egytálétel lenne, de EZ AZ, amiért szeretjük:

• 1 ek köménymag,
• 1 ek pirospaprika,
• 1 ek oregánó,
• 1/2 ek bors,
• 1 ek zellerzöld (ezt eddig mindig kihagytam),
• 1 ek fokhagyma-granulátum,
• 2 ek chili-por (ezt is kihagytam, főleg a gyerekek miatt),
• 1 ek szárított citromhéj,
• 1 ek cukor

Mindezeket fűszermozsárba kanalazom, jól összeőrlöm-összekeverem, és ennek kb. a bő felével ízesítem a kilónyi darálthúst. A másik felét elteszem a következő alkalomra! :) Isteni finom!!!

Egészségünkre! :p