Sült oldalas - sütőzacskóban sütve

A piacon járva, a kedvenc hentesbácsimnál egy gyönyörűszép oldalas szemezett velem. Olyan gyönyörű szép volt, hogy megszólalt, és azt mondta: "vegyél meg, vigyél haza, süssél meg!" Hát jó, gondoltam, ebből nagy baj nem lehet. Különben is, az idejét sem tudom, mikor ettem utoljára oldalast, mert szerintem én még nem készítettem soha, akkor valószínűleg még anyu sütött utoljára, annak meg legalább 7! éve már...

Tehát megvettem, hazahoztam és nekiláttam, hogy megsüssem. De hogy? A hagyományos verzió szerint oldalast feldarabol, besóz, tepsibe tesz, köré három tonna zsír és gyakran locsolgatva megsüt. Na ehhez több okból sem volt kedvem, először is, a locsolgatás ellenére is kiszáradt, amiket eddig sütöttem, másrészt csak rágondoltam a zsírban ázó száraz húsdarabokra, és már előre utáltam.

Aztán felgyulladt a fejemben a fény! SÜTŐZACSKÓ! Ha a csirkével működik, miért ne működne a malaccal? Legfeljebb tovább sütöm. Így lett az alábbi recept (amivel együtt valószínűleg a spanyolviaszt is feltaláltam!)

Hozzávalók:

• kb. 1,5 kg gyönyörű oldalas (nagyon húsos, alig zsíros),
• 8 gerezd fokhagyma - tüskékre vágva,
• 2 fej vöröshagyma,
• 1 db sütőzacskó,
• só.

Elkészítése:

1. A husit kb. 3 csontonként feldarabolom.
2. A fokhagymagerezdeket tüskékre vagdosom. Az oldalas húsába kis "zsebeket" szúrok egy jó éles és hegyes késsel, és oda betűzködöm a fokhagymatüskéket. A husikat besózom.
3. A vöröshagymákat félbevágom és papírvékony szeletekre vágom. A felét beleszórom a sütőzacskóba.
4. Rápakolom a husikat, rászórom a maradék hagymát, és a zacskót jól bekötözöm. Aztán hústűvel megszurkálom. (Még egy pillanatig vacilláltam, hogy öntsek-e a zacskóba egy-két deci sört, de aztán nem mertem, nem tudom, hogy viselkedik a folyadék a zacsiban. Pedig biztosan megbolondította volna rendesen.)
5. Kb. 1,5 óráig sütöm (ennek a hagyma nem annyira örült, mert kicsit megégett, de a husi pont jó puha és porhanyós lett). Utána az egészet átteszem egy tepsibe, és még kb. 10 percig pirítom, hogy színe is legyen, de ne sokáig, hogy nehogy kiszáradjon.

Jelen esetben majoránnás krumplifőzelékkel ettük (szerintem a sült oldalas amúgy is inkább főzelékekhez illik). Mmmm, isteni finom volt (és nem különben egészséges is)!

Egészségünkre! :P

Hurka hentesbácsi módra

Lehet, hogy ezzel most felfedeztem a spanyol viaszt, és rajtam kívül eddig is mindenki így készítette, de én csak most hallottam ezt a receptet. Úgy történt, hogy hurkát vettem a piacon, és a kedvenc hentesbácsim azt ajánlotta, hogy terítsek savanyú káposztát a hurka alá, és azzal együtt pároljam, majd süssem meg. Hozzátette, ha így készítem, soha többé nem akarom majd máshogy. Így aztán egy füst alatt a köret is megvan. És még azt is elmondta, melyik néninél vegyem a káposztát - ebben egyezett az ízlésünk, mert már jó ideje csak ehhez a nénihez járok savanyúságért.

Hozzávalók:

• 2-2 szál májas és véres hurka,
• 1 pár sütőkolbász,
• kevés zsír (a tepsi kikenéséhez),
• kb. 1 kg savanyú káposzta.

Elkészítése:

1. Kikenem zsírral a tepsit (jó hír, hogy nem kell egy fél kiló zsírt belerakni, aminek a háromnegyede aztán a szemétben végzi, mert nem eszünk meg ennyi zsíroskenyeret ezer év alatt sem). Kb. 2 evőkanál elég is volt (sajnos, nem volt itthon sertészsír, viszont még a jó múltkorában, amikor aprólékos zöldséglevest főztem, a csirkéből annyi zsírt ki tudtam sütni, hogy egy kis tálkában eltettem a hűtőbe. Hát ennek a felét kapartam bele a tepsibe. Gondoltam, nem fog a disznó összeveszni a csirkével!?)
2. A savanyú káposztát szép egyenletesen beleterítem a tepsibe. Elrendezem rajta a hurkákat meg a kolbászokat. Hústűvel jól megszurkálom őket, hogy ne robbanjanak fel (teljesen hatástalan művelet volt, a hurkák felrobbantak, és kifolytak a bélből, egyedül a kolbászok maradtak egyben; sebaj, csupán esztétikai veszteség ért! :) ). Aláöntök még úgy egy bő deci vizet.
3. Alufóliával lefedem, és kb. 45 percig fólia alatt párolom. Utána leveszem a fóliát, és készre sütöm, kb. újabb 15 percig. (Végre egy olyan kaja, ahol a tevékeny elkészítésére fordított idő, és az elfogyasztására fordított idő közül az előbbi a rövidebb. Kb. 3 percet vesz igénybe, és ebben már benne van az is, hogy kinyitom a hűtőajtót és elmosom a hústűt! :D)

Külcsín: 4-es, a felrobbant hurkák miatt, de a káposzta gyönyörű rozsdás színt kapott a hurkalétől.

Belbecs: 5-ös, a hurka nem száradt ki, viszont istenien átsült, és egy picit átvette a káposzta ízét is. A káposzta pedig omlósra párolódott, és átvette a hurka ízét is.

Megállapítható, hogy a végeredmény mennyei! Értem már, miért kérdezte a hentes bácsi, hogy mikor készítem el a hurkát, mert szívesen eljönne leellenőrizni, hogy mindent jól csináltam-e? :))) Nem mellékes fő szempont az is, hogy nem kellett külön a pároltkáposztával bíbelődnöm. Igaz, nem lila, meg nem az a hagyományos ecetes-hagymás, de kétségtelenül finom!!! :))) Ezentúl csak így csinálom (meg is mondom majd a hentes bácsinak, hogy vártuk a hurkával, de nem jött kóstolni! :D)!!!

Egészségünkre! :P

Pizzás csiga

Mostanában rákaptam arra, hogy vacsorára valamit süssek. Annyira, de annyira untuk már a kenyér-felvágott kombót, hogy kínunkban már azt sem tudtuk, mit együnk vacsorára. Aztán sütöttem muffint, meg boci szeletet, aztán pizza-papucsokat, meg tojáslepényt. Bármit, csak ne kelljen a kommersz kaját enni. Pizzás csigát is csináltam már korábban, de akkor nem nagyon sikerült (kiszáradt a tészta, kevés volt a krém, úgy az egész nem volt nagy élmény), de most újra megpróbálkoztam vele, és olyan jól sikerült és olyan gyorsan elfogyott, hogy már csak a maradékot tudtam lefényképezni! :))) Még Marci is bevágott belőle vagy 3-4 db-ot, pedig ő aztán igazán nem az a nagyétkű gyerek!!!

Hozzávalók a tésztához:

• 50 dkg liszt,
• 2 dl meleg tej,
• 1 kk cukor,
• 2,5 dkg élesztő,
• 1 kk só,
• 2 kk pizzafűszer,
• 2-3 evőkanál olaj (olíva),
• kb. 1 dl meleg víz.

A krémhez:

• melegszendvicskrém (most hamburgeres volt, de lehet bármilyen - szerintem ez volt a legjobb),
• morzsolt kukorica,
• egyébként tehető bele bármi: sonka, kockázott bacon, lila hagyma, kolbász, gomba, stb.,
• reszelt sajt.

Elkészítése:

1. A meleg, cukros tejbe belemorzsolom az élesztőt.
2. Amíg az élesztő felfut, a liszthez hozzákeverem a sót és a pizzafűszert. Kis fészket fészkelek, ebbe öntöm az élesztős tejet.
3. Begyújtom a sütőt (5-ös fokozat, és majd amikor betolom a csigákat, visszaveszem 4-esre!)
4. Rákotrom a lisztet, nagyjából összegyúrom, közben hozzáöntöm a meleg vizet is.
5. Gyúrás közben adagolom hozzá az olajat. Előbb a kelesztőtálban, majd a konyhapulton jó alaposan összegyúrom a tésztát - ettől lesz laza és lyukacsos.
6. A kelesztőtálat a tűzhelyre teszem. Alulról melegíti a sütő, és szépen megkel a tészta (most valamiért nagyon lassan kelt, majd' egy óráig tartott, de egyébként 20-30 percnél nem kell neki több).
7. Ha megkelt, vékonyra kinyújtom (fél cm), és megkenem a melegszendvicskrémmel, rászórom a kukoricát és feltekerem, mint a beiglit.
8. 2 cm széles csigákat vágok, szilikonlapos tepsibe teszem, egymástól normális távolságra, hiszen még a sütőben is kelnek.
9. Lelapítom a csigákat (hiszen csigák lesznek, nem emeletes házak), és mindegyiknek a tetejét megszórom reszelt sajttal (egyszerre nem férnek be a nagy tepsibe! kb. 20-22 db lesz.)
10. A sütőben a felső sín alatti pöcökre teszem a tepsit, és 15 perc alatt készre sütöm.

Mondom, már csak a maradékot sikerült fotóznom! :)))

Isteni finom! Hozzá egy finom meleg tea (a sütés 15 perce alatt bőven elkészül), és kész is a kiváló, nem kommersz hétköznapi vacsora!

Egészségünkre! :P

Gyerekek, gyerekek szeretik a TELEC-et! :))) - avagy a házi sósperec

Hát az úgy volt, hogy nem volt sehogy. Reggel kaptam egy hírlevelet, amiben háziperec receptet ajánlgattak. Aztán rákerestem, és ezt a recipét találtam a Mindemegettén (EDIT1960 konyhájából). Láttam, hogy nem túl bonyolult, itthon minden megvan hozzá, pofonegyszerű és gyorsan készen van, és még a gyerekek is gyurmázhatnak egyet a tésztával kedvükre. (Akkor még nem sejtettem, hogy nem is olyan könnyű ebből a tésztából hurkákat gyurkázni, de azért megoldottuk!) Szóval, ímhol a TELEC (Pepe nyelven perec), Kukta Marci és Kukta Emi segítségével!

Hozzávalók (16 db lett!):

• 50 dkg liszt,,
• 2,5 dl tej,
• 2,5 dkg élesztő,
• 1 evőkanál cukor,
• 1/2 evőkanál só,
• 0,7 dl olaj,
• 1 egész tojás.

A sócsepegtetéshez:

• 1,5 evőkanál liszt,
• 1 evőkanál só,
• víz.

Elkészítése:

1. Az élesztőt felfuttatom a cukros tejben. Addig a lisztet összekeverem a sóval. Közben bekapcsolom a sütőt (5-6 fokozat közé, kb. 230 fokon kell sütni!).
2. A lisztbe kis fészket fészkelek, beleöntöm az élesztős tejet. Nagyjából összegyúrkodom. Közben hozzáöntögetem az olajat és jó alaposan összegyúrom (hihetetlen gyorsan összeáll!).
3. Kelesztőtálba teszem, ezt a melegedő tűzhelyre állítom, és kb. 10-15 perc múlva már pukkan is. Óvatosan összenyomkodom, és 16 egyenlő darabkára szaggatom.
4. A darabkákat jó hosszúra kisodrom (kicsit nehéz sodorgatni, mert állandóan elcsúszik, és elég rugalmas a tészta, visszaugrik, de meglepő módon Marci mégis kitartóan sodorgatott, meg formázta a pereceket).
5. Perecformákat hajtogatok, a végeket és a kereszteződéseket összenyomom (esetleg egy kicsit ott bevizezem, hogy összetapadjanak).
6. Szilikonlapos tepsibe teszem (így nem kell olajozni!), megkenem az egész tojással (mármint, nem héjastul, hanem a feltört-összekutyult tojással :P) és betolom a sütőbe (most a második legmagasabb sínbe toltam a tepsit).
7. Közben összekeverem a lisztet a sóval, és annyi vízzel, hogy már folyós, de ne túl cseppfolyós masszácskát kapjak.
8. Amikor színesednek a perecek, rájuk csöpögtetem a sós trutyit, és pár percre visszatolom sülni. De már ne sokáig, nehogy kiszáradjanak! Kéééész! :)))

Vacsorára citromos gyümölcsteával, reggelire pedig meleg karamellás tejjel ettük. Isteni finom, és még reggel is puha volt!

(Állítólag a tészta kis átvariálásával lehet ugyan így brióst sütni. Akkor 50dkg liszthez 3-4 evőkanál cukor kell, és csak kis kávéskanál só, a tetejére pedig a tojással kenés után fahéjas kristálycukor. Vastagabb hurkákat kell sodorni, a sütés pedig már megint ugyan az. Ez lesz a ma esti házi feladat! :D)

Egészségünkre! :P

Boci szelet

Már napok óta szemeztem ezzel a recepttel, de mindig hiányzott valami. Vagy a túró, vagy a tojás, vagy a liszt, vagy a hangulat a sütéshez. Aztán ma, hipp-hopp, egyszercsak nekiláttam. Még segítségem is volt, 1 db Marci (roppant lelkes és kitartó) és 1 db Emese (roppant lelkes, de egyáltalán nem kitartó), így előfordult, hogy két baba egyensúlyozott egy széken, miközben próbáltam a kakaóport is tartani az egyik kezemmel, a másik kettővel meg a két gyereket... De komolyabb sérülések nélkül megúsztuk. ÉS, még a süti is jó lett! Valami különös bolygókonstelláció lehetett ma délután (vagy tényleg, hogy Marci keverte az alapanyagokat össze), de olyan csodálatos, olyan tökéletes, olyan fantasztikus tésztát sütöttem, amilyet talán még soha sem (és kicsit félek, megismételhetetlen). Magas, könnyű, átsült, nem száraz, nem édes, nem sótlan, nem morzsál, nem égett oda... TÖ-KÉ-LE-TES!!!

Hozzávalók (és hogy később is jól sikerüljön! a négyszögletes füles tepsiben sütöttem!!!

• A tészta
• 18 dkg liszt
• 15 dkg kristálycukor
• 4 tojás
• 1 dl tej
• 1 dl olaj
• 3 evőkanál kakaópor
• 1 cs. sütőpor

• A túró
• 25 dkg túró
• 10 dkg kristálycukor
• 1 tojás
• 1 cs. vaníliás cukor
• 5 dkg búzadara
• 1 citrom héja

Elkészítés:

1. Begyújtom a sütőt (4-es fokozatra állítva).
2. A tojásfehérjéket egy picike sóval kemény habbá verem. Félreteszem.
3. A tojássárgákat kikeverem a cukorral, hozzáteszem az olajat és a tejet.
4. Beleszórom a kakaóport, majd a sütőporral elkevert lisztet is. Jól összekeverem.
5. Végül óvatosan beleforgatom a keményre vert tojáshabot is.
6. Sütőpapírral kibélelt tepsibe (én! a négyszögletes füles tepsibe!!!) kotrom a tésztát.
7. A túrót gyorsan összekeverem a többi hozzávalóval. Kávéskanállal foltokban túrógombócokat potyogtatok a tésztába.
8. A sütőt visszaveszem 3-asra, betolom a tepsit, és pontosan 30 percig sütöm. Tűpróba és kész.

És íme az eredmény.

Eredetileg ezt szántam ma vacsira, de az uram kívánt előtte egy kis sonkás-vajas kenyeret is, de azért szorított helyet a sütinek is. Aztán persze kajakóma - ahelyett, hogy tanulna! :D

Egészségünkre! :P

Liver with onion - avagy brrr, a köbön

Ugyanis, én nem szeretem a májat. A sertést legalábbis tutira nem. A csirke elmegy. A libát pedig enném én, de valahogy nem fűlik hozzá a pénztárcám. Amúgyképpen pedig azt vallom, hogy a húsevés még csak-csak megbocsátható, de a mindenféle belsőségek (szív, tüdő, vese, agyvelő - úristen, na ettől lettem tegnap végképp rosszul) elfogyasztása azért aztán már minden határon túl megy! A máj, az határeset. Azzal csak egy gond van, hogy elég undorító az állaga, az íze meg egyenesen pocsék.

Már gyerekkoromban sem ettem meg semminemű májat (emlékszem is, amint az óvodában egy ovistársam tányérjába pakolom át a májdarabokat szép csendben, amikor is rajtakapott az ovónő a májátlopáson, és akkor meg kellett ennem. Hálistennek már nem emlékszem, mivel végződött az eset, asszem végülis nem haltam bele.) De azért felnőtt koromra annyit sikerült konszolidálni ezen az utálaton, hogy a zsírban sült (főtt?) csirkemájat eleinte sok sóval és rengeteg friss kenyérrel elfogyasztgattam, aztán meg már egészen meg is szerettem. Következő lépésként jött a resztelt máj (még mindig csirkemájról beszélünk), és a rizottó. Tettem egy rövid kitérőt a rántott sertésmáj irányába, de ez a kitérő csupán néhány falatnyi hosszúságú volt, hamar beláttam, hogy ugyan mindent lehet, de ezt aztán már végképp nem! Anyósom hagymás kacsamája még egy olyan határterület, amiről nem sikerült eldöntenem, hogy a nemszeretem, vagy a megeszem kategória.

De amiről itt szó fog esni, az a saját fejlesztésű se nem resztelt máj, se nem rizottó (már megint a fúzió! :D), hanem a sokhagymán-pirított-majd-párolt-csirkemáj rizibizivel. A helyzet az, hogy imádom! :D:D:D

Hozzávalók:

• kb. bő 1 kg csirkemáj (szigorúan szívtelenül!!!!),
• 2 közepes fej vöröshagyma,
• jó sok majoranna,
• két mérőpohárnyi rizs (mennyi lehet? negyed kiló?),
• zöldborsó (hát úgy hasra szoktam, 20 dkg körül?),
• só, bors, olaj, víz.

Elkészítése:

1. A hagymát félbe vágom, és hajszálvékony félkörívekre metélem. Olajon, fedő alatt a leglassúbb tűzön párolom, amíg puha lesz, és szálakra esik szét.
2. Mindeközben a májat felcsíkozom, és ha már jó a hagyma, erősebbre veszem a lángot, és rázúdítom a májat is. Kevergetem-kavargatom, hogy szépen kifehéredjen mindenhol, és ráborítom a majorannát, amivel aztán össze is kavirtyolom.
3. Picit visszaveszek a gázból, úgy közepes lángra, és így sütögetem-párolgatom. Ha már nagyon nincs alatta lé (a hagyma is engedett valamennyit), akkor öntök alá egy kis vizet, ettől lesz szaftoska, meg jobban megpuhul a máj.
4. Amikor vajpuha és omlós és krémes, elzárom.
5. Meanwhile, felteszem a rizst főni a hiperszuper rizsfőzőbe (egy rész rizs, dupla annyi víz, olaj, só, és a zöldborsó egybe belezuttyintva), bekattintom a főzőt, és leülök olvasni.

Ennyi! Egyszerű és nagyszerű. (Hopp, a borsot kifelejtettem, mert a gyerekek miatt nem nagyon borsozok, meg a majoranna úgyis elég karakteres, de nem tilos pici frissen őrölt borsot is beletekerni). Kb. fél óra alatt megvan. És finom!

Egészségünkre! :P

 

Paradicsomleves friss bazsalikommal - és betűtésztával, ovkorz! :)

Villámsebesen le kell írnom, amíg még friss az élmény. Ugyanis, szerintem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy a legjobb paradicsomlevest ettem, amit valaha is főztem én, vagy bárki a családomban!!!

Az egész úgy indult, hogy tegnap grízes tésztát főztem, és valahonnan, a tudatalattim legmélyéből beugrott, hogy ehhez paradicsomlevest kellett volna enni. Van is az erkélyen egy nagy bazsalikom-ültetvényem, és nem is használom semmire, jó lenne hát a kellemest összehozni a hasznossal. Délután, amikor elhoztuk Marcust az oviból meg is vettem hozzá a paradicsomlevet, már csak meg kellett főzni. Aztán persze elment az idő az autós könyv nézegetéssel, így tegnap vacsora helyett ma ebédre lett meg a leves (szintén a grízes tészta elé).

Picit tartottam is tőle, hogy Emese hogyan fogja fogadni (ugyanis Marci nem nagyon szereti), de kellemesen csalódtam, mert nagyon ízlett neki, és amikor ő már a grízes tésztánál tartott, és én meg még mindig paradcsomleveseztem, akkor szomorúan mondogatta, hogy tész-ta! tész-ta-! tész-ta!

Mert, istenkáromlás vagy sem, nekem a paradicsomleves csak betűtésztával paradicsomleves. Úgyhogy ez az étek a fúziós konyhám újabb remeke (ez esetben a tradicionális(?) fúziója a menzával :D).

Hozzávalók:

• 1 fej vöröshagyma,
• 2 gerezd fokhagyma,
• 2-3 evőkanál sűrített paradicsom,
• 1 l paradicsomlé (lehetne friss paradicsomból is, de akkor háromszor annyi időbe telne - noha biztos kategóriákkal jobb lenne az íze),
• 1 l víz,
• 2-3 szál friss bazsalikom (szárítottal meg sem kockáztatom!),
• kb. 10 dkg betűtészta!!!
• só, bors, cukor ízlés szerint (én inkább savanykásan szeretem, úgy jön ki jól a paradicsom igazi íze),
• olívaolaj

 

Elkészítése:

1. Nagyon apróra összevágom a hagymát, és az olívaolajon megpárolom. A vége felé belenyomom a fokhagymát is.
2. Beleteszem a 2-3 kanál sűrített paradicsomot, és egy picit együtt pirítom.
3. Beleöntöm a liter paradicsomlevet és a liter vizet, és kis-közepes lángon elkezdem összeforralni. Kb. 20 perc kell neki.
4. Ezalatt beletépkedem a bazsalikomleveleket is, és így főzöm tovább.
5. Kb. 5-7 perccel azelőtt, hogy lekapcsolnám a gázt, picit magasabb fokozatra veszem, beleszórom a tésztát, és készre főzöm.
6. Amikor a tészta puha, elzárom a gázt, tányérokba merem a levest, és friss bazsalikomlevéllel díszítem.

Aztán ájulásig eszem... és eszem... aztán repetázok, és tovább eszem... :D

 

Egészségünkre! :P