Cuki fasírt édes pürével :) (gluténmentes cukkínifasírt + édesburgonya püré)

Az életmódváltás / fogyás / egészségesebb élet/étel érdekében, illetve mindezekre hivatkozással új földrészeket próbálok meghódítani a gasztronómia világában. Ez így elég nyálasra sikeredett, ezért nekifutok újra. Tehát, igyekszem jókat az asztalra tenni jól. A gyerekek aránylag jól veszik az új ízek állította akadályokat (Emese kevésbé, de azért van remény). A férj is nyitott és kooperatív, hálistennek, ezért ezen a téren nincs baj. A szűk keresztmetszet én vagyok. Itt a lustaság és az innováció koordináta-rendszerében kell manővereznem, megtalálni az optimális függvényt, ami a hiányosságot lehetőséggé, a késztetést tettekre váltja. Mindezek zászlóshajójaként született meg az alábbi kreálmány: Cukkinifasírt édesburgonya-pürével.

Hozzávalók:

A cukihoz:

• 3-4 db kicsi, zsenge, friss cukkini,
• 1-2 db tojás (a cukik méretétől függően),
• 3-4 fokhagymagerezd (ugyan attól függően),
• kb. 17 ek rizsliszt,
• só, bors (esetleg kakukkfű, de azzal még nem próbáltam)
• olaj
  

Az édesburihoz:

• 2 db nagy édesburgonya,
• 4-5 db sima burgonya,
• 2-3 fokhagymagerezd,
• 2 db babérlevél,
• só, bors,
• 1-2 ek vaj,
• 3-4 ek tejföl
  

Elkészítés:

Cukik:

A megmosott cukikat lereszelem (sajtreszelőn, semmi faxni). Ez alatt levet enged, úgyhogy jó alaposan kinyomkodom (teaszűrőn keresztül elég jól lehet "dehidratálni"). Hozzáütöm a tojás(oka)t, bele a zúzott fokhagymát, sót, borsot. Alaposan összemancsolom. Ezek után apránként (10-5-2-stb. kanalanként) adagolom hozzá a rizslisztet. Nem baj, ha híg és lágy, ettől még formázhatóak lesznek a kis pogik. De ha végképp lusta vagyok, akkor kanállal zuttyintom a forró olajba (7,5-8-as fokozat), mintha tócsnit sütnék. Pár perc alatt megbarnul, akkor megfordítom, a másik felét is megsütöm. Frissen ropogós, másnaposan már puha, de nem gumi. Az íze pedig mennyei!

Püré:

A kétféle krumplit felkockázom, hideg vízben felteszem főni. Megsózom, beleteszem a fokhagymagerezdeket (amiket hosszában 4-be vágok, így azt gondolom, jobban kifő az íze) és a babérlevelet. Kb. 20 perc(?) alatt puhára főnek, ekkor kihalászom a babérlevelet és a fokhagymát (ha egy-két darabka benne marad, akkor sincs katasztrófa) és leöntöm a levét. Krumplinyomóval összetöröm. Ekkor dobom rá a vajdarabkákat, és a tejfölt. Ezzel még jóóól összetrutyizom. Finom krémes állaga, és kicsit pikáns íze lesz. A tejföl és a babérlevél enyhíti az édes ízt, de mégsem a fűszerek dominálnak. Egyszerűen isteni.

A kettő együtt pedig - ízorgazmus.

100g cukkínifasirt:

Energia: 106 kcal

Fehérje: 4,7 g

Zsír: 2,9 g

Szénhidrát: 15 g

100 g édesburgonyapüré:

Energia: 135 kcal

Fehérje: 1,5 g

Zsír: 8,3 g

Szénhidrát: 13,3 g

Sült cékla, sült tök, sült hús

A mai menüt a véletlen, az ötlettelenség és a kíváncsiság hozta össze. Először is, a gyerekek egy "üzletkirándulás" során bepakoltak a kosárba egy-egy sütnivaló tököt. Ők csak babáztak velük, én viszont még nem tudtam mi lesz vele, de reméltem, hogy megússzuk a kommersz sült tök témát. Másodszor is, a héten többször szembejött velem a cékla, mint köret, de még nem próbálkoztam vele, viszont kíváncsi voltam, mit lehet kihozni belőle. Harmadszor pedig, ötletem sem volt, mi legyen a hétvégi menü, ami aránylag gyorsan összedobható, laktató de mégsem unalmas. Hát így állt össze a gyömbéres sütőtökkrémleves, a fokhagymás hirtelensült karaj és a sült cékla hármasa.

Sült cékla (a recept innen származik: http://www.tutitippek.hu/blog/sult-cekla.php)

Hozzávalók:

• kb. 80 dkg cékla
• 6 ek olívaolaj (kakukkfüves!)
• 6 ek  balzsamecet (lehet, hogy 5 is elég!)
• 6-8 gerezd fokhagyma
• oregánó (érzésre úgy 2 evőkanál)
• só, bors

Elkészítés:

1. A céklát meghámoztam, a gumókat nem túl kis darabokra vágtam (minden gumót 8 felé vágtam csak). Beledobtam a nagy jénaiba, és ráhajítottam a késsel préselt fokhagymagerezdeket.
2. Az olajat és az ecetet összekevertem, rálöttyintettem a céklára és megszórtam az oregánóval.
3. Rátettem a jénai tetejét, és jól összeráztam, hogy a céklát mindenhol bevonja az ecetes-fűszeres olaj.
4. 200 fokon kb. 1 óráig sütöttem.

Amíg a cékla megkezdte a sülést, felvágtam-kimagoztam-befűszereztem a tököt, és betoltam a cékla alá a sütőbe (kb. 15-20 perccel a cékla után, így egyszerre lettek kész). Amúgy így készült:

Sütőtökkrémleves (a recept innen származik: http://streetkitchen.blog.hu/2014/10/31/isteni_sutotok_kremleves)

Hozzávalók:

• egy szép nagy sütőtök (vagy inkább két nem annyira nagy)
• pár sárgarépa
• 1 dl olívaolaj
• egy csipet garam masala (na jó, kicsit több is elfér rajta!)
• 30 g vaj
• kb. 3cm friss gyömbér
• 2 dl kókusztej
• egy egész narancs leve (illetve ennek híján narancslé)

 Elkészítés:

1. Sütőtököt feldaraboltam (4-be vágtam), kimagoztam, a répát megpucoltam. A tököket és a répát tepsibe tettem. Meglocsoltam olívaolajjal, megszórtam garam masala fűszerrel, kis vizet öntöttem alá, és 180 fokon kb. 50 percig sütöttem.
2. Egy lábasban megolvasztottam a vajat, beledobtam az összeaprított gyömbért. A tökről lehúztam a héját és a répával együtt a lábasba dobtam.
3. Belelöttyintettem a kókusztejet és a narancslevet és botmixerrel simára pürésítettem.
4. 4-5 dl vízzel felöntöttem, sóztam-borsoztam, (az eredeti recept szerint ezen a ponton lehet beletenni chilit, de jelen esetben nem chiliztem a gyerekek miatt, a gyömbértől amúgy is pikáns lett).
5. Összerottyantottam és kész is. Sütőtökchips-szel díszíthetős (mi anélkül ettük, és senki nem panaszkodott).

És amíg sültek a zöldségek, felszeleteltem, kiklopfoltam a karajt, fűszereztem és pihentettem, amíg a cékla/tök 85%-os készültségű lett.

Hirtelensült hús

Hozzávalók:

• kb. 80 dkg karaj (egyben! - én szeleteltem fel, mert vékonyabbra vágom, mint a hentes)
• fokhagymagranulátum (a gyorsaság kedvéért, egyébként friss fokival csináltam volna)
• só
• liszt
• zsír

Elkészítés:

1. Tehát, felszeleteltem a húst, kiklopfoltam, és meglocsoltam rozmaringos olívaolajjal, megszórtam fokhagymagranulátummal és sóztam. Így hagytam állni vagy fél órát.
2. (Amikor már majdnem készen volt a cékla) vastag falú serpenyőben pici zsírt melegítettem. A húst lisztbe forgattam, és a serpenyőben hirtelen átsütöttem az egyik, majd a másik oldalát is (itt-ott pirosasra pirult, de most még időben eszembe jutott, hogy nem szabad egyenletes pirosra sütni, mert cipőtalp keménységre szárad. Így most kellően szaftos lett, és finom!).

A leves kellemesen pikáns, nem tolakodóan fűszeres lett. A céklára azt mondta a férj, hogy rosszabbra számított. :) Ez már eleve dicséret egy krumplin és rizsen szocializálódott férfiembertől! A hús pedig kivételesen finom, jó fokhagymás és szaftos. Dugig ettük magunkat! :D

Egészségünkre (máskor is)! :P

Tojássaláta

A minap az egyik kolléganőm (paleós diétán van egyéb egészségügyi okok miatt) tojássalátát rendelt valami rántott cuccal egy kajarendelős cégtől, de nagy csalódás volt neki. Már ekkor elkezdett motoszkálni a fejemben egy tojássaláta készítés ötlete, hiszen annyira egyszerűnek tűnik. Aztán tegnap a helyi visszafelé-ABC-ben láttam a csemegepultban tojássalátát, és megelégeltem a dolgot. Gyorsan körülnéztem tojássaláta-recept fronton, és kiválasztottam egyet, ami magát szerényen "A saláták királyának" aposztrofálta. Nahiszen! Aztán elkészítettem, kis módosítással, elhagyva belőle ezt, beletéve azt, és kénytelen vagyok elismerni, hogy a címke nem volt nagyzolás. Ez a saláta egyszerűen isteni! Le is írom gyorsan, hogy máskor is ihletet adjon! :)

Hozzávalók:

• 6 db keményre főzött tojás,
• 1 picike fej lilahagyma (gondolom, újhagymával is finom lehet),
• 1 db finom, érett paradicsom,
• 2 db virsli (tegnapról megmaradt, hát azt is belevagdostam),
• 1-2 gerezd fokhagyma (vagy fokhagyma granulátum - ez a gyorsabb! :) ),
• 1 dl(?) majonéz (történetesen zöldfűszeres majonéz volt itthon),
• 2 dl(?) tejföl,
• 1 teáskanál mustár,
• 1-2 evőkanálnyi burger szósz (Lidl-ből szerezzük be, isteni!)
• só, bors

Elkészítése:

1. Keményre főzöm a tojcikat (jó keményre, vagyis ez olyan 10 perces-féle).
2. A majonézt, tejfölt, mustárt, burger szószt krémesre keverem.
3. A hagymát alig látható méretű kockákra vágom, de tényleg, annál jobb, minél kisebb! A paradicsomot is picike kockákra, a virslit hosszában négybe és úgy kockákra.
4. Hármas pontban részletezett kockákat belekeverem a majonézes trutyiba. Sózom, borsozom, fokhagymázom. (Ha egész fokhagymát használok, akkor azt is belenyomom. Egyébként megszórom a granulátummal.) Az egész trutymót alaposan összekeverem.
5. A tojásokat meghámozom, hosszában négybe, majd keresztben is négybe vágom, és beleforgatom a trutymóba.
6. Jó két órára be a hűtőbe (egy egész éjszakás állás sem árt neki).
7. A kellő időben jóízűen elfogyasztom. Lehet köret pl. rántott husi mellé. Vagy főétel és köretnek valami kenyérféle.
8. (Legközelebb talán egy kis friss bazsalikomot is teszek bele.)

 Ennyiség. Laktató. Tápláló. Isteni! :)

Egészségünkre! :P

Tejszínes-kukoricás csirke

Az idejét sem tudom, mikor történt velem ilyen utoljára. Igazi örömfőzés; nem muszájból/éhségből/kötelességből, hanem alkotási hévtől fűtve. :) Ma meló közben bevillant egy kép egy tál illatos rizsről, rajta sárgásan-kukoricásan gőzölgő szaftos csirkedarabkákkal... Rögtön tudtam, hogy ebből valami jót kell kifőznöm. Végeztem némi előtanulmányt a hozzávalók tekintetében (elolvastam pár receptet, de egyik sem tetszett igazán), aztán hazafelé jövet összevásároltam mindenfélét a bótban, amiről azt gondoltam, jól jöhet a megálmodott kreálmányhoz.

Ezek voltak a hozzávalók:

• 1 kg körüli csirke felsőcomb filé (mert ez hús ízű, nem úgy, mint a csémell!),
• 1 közepes póréhagyma,
• 0,5 l laktózmentes habtejszín (tekintettel a férjre, mert baromi kedves vagyok!),
• 1 doboz kukoricakonzerv,
• 8 gerezd fokhagyma,
• valamennyi fehérbor,
• olaj, só, picike liszt.

És a roppant bonyolult művelet:

1. Felkarikáztam a pórét, pici olajon fedő alatt megpároltam. Aztán belezúdítottam az összezúzott fokhagymát. Öntöttem alá egy löttyenetnyi bort, és így pároltam tovább pár percig.
2. Ezalatt csíkokra vágtam a combfiléket. Amikor a hagyma már kellően megpuhult, beledobtam a csíkozott husit, picit pirítgattam, aztán öntöttem alá még egy kis borot, sóztam, lefedtem és így pároltam tovább. (Ekkor már brutális illatok keringtek a levegőben).
3. Kb. fél órát vagy kicsit többet pároltam így (hiszen a combnak több idő kell, mint a mellyehusinak), aztán levettem a fedőt, feljebb emeltem a gázt, és hagytam, hogy a szaft nagy része elpárologjon, de azért nem mind, mert isteni finom volt! :)
4. Szórtam rá úgy 2 csapott evőkanál lisztet, picit összeforgattam a hússal, hogy megkapja a hő a lisztet, aztán ráöntöttem a tejszínt. Nem is kellett rá mind a fél liter, mert úgy már nagyon lucskos lett volna. Összerottyantottam és tökéletes lett, pont jó szaftos. Ahogy a délelőtti éhemben megálmodtam.
5. Rizst főztem hozzá.

Aztán nem bírtam ki, és addig kóstolgattam, amíg jól megégettem a nyelvem. De muszáj volt, mert fantasztikus lett! 

Fotózni viszont lusta voltam. Majd. Egyszer.

Egészségünkre! :P

Bacon-be göngyölt májci

Ahhoz képes, hogy csak néhány éve eszem meg a májat, és csak egy-két éve eszem meg időnként szívesen is, ez a verziója az első falatra a kedvencemmé vált. Nem is értem, miért készítem ritkán, pedig ráadásul még gyorsan is megvan!! Az előkészület kb. 15 perc, a sütés meg úgy 30-35 perc (ami alatt pont le lehet törölgetni a nappaliban a szekrényt, virágzuhanyozással együtt! :D).

Hozzávalók:

• kb. 1 kg nettó csirkemáj (gondolom, kacsából még jobb! a libába bele sem merek gondolni!!!),
• szeletelt bacon szalonna (hogy súlyra mennyi, azt nem tudom, mert minden májra jut egy szelet; bár most legutóbb kénytelen voltam néhány csíkot hosszában megfelezni, mert a 2 csomag kevésnek bizonyult),
• néhány gerezd fokhagyma (kb. 5-6 db),
• morzsolt majoránna,
• picike zsír (most házi sütésű csirkezsírral készült, de itt is nyerő lehet a kacsa, vagy a libazsír - ami szintén lehet sk!).

Elkészítése:

1. Bekapcsolom a sütőt, kb. 180-200 fokra. Felszeletelgetem a fokhagymagerezdeket.
2. Minden egyes májdarabba teszek néhány szelet fokhagymát (most kettő-kettő jutott, de bizony kevésnek bizonyult!), megszórom egy kevés majoránnával és körbetekerem a baconszalonnával. Fogpiszkálóval (ami hivatalosan a fogvájó nevet kapta a keresztségben, de ki az a barom, aki egy darabka fával akarja vájni a fogait???) megtűzöm.
3. Az összeset tepsibe rendezem, körépotyogtatom a zsírt (nem sokat, 5-6 teáskanálnyi bőven elegendő), rászórom a maradék fokhagymát.
4. Fedetlenül betolom az egészet a sütőbe, és 20-30-35 percig puhára sütöm úgy, hogy azért a szalonnának legyen ideje megpirulni-ropogósodni egy kicsit (az idő a hőfoktól függ), de ne égjen meg a máj. Kész.

Valószínűleg hagymás törtkrumplival a legjobb, de most nem volt se kedvem, se időm a krumplival pepecselni, úgyhogy a szuper-tuper rizsfőző főzött nekünk fincsi zöldséges rizsát, azzal ettük. Senki nem panaszkodott! :)))

Egészségünkre! :P

Sült oldalas - sütőzacskóban sütve

A piacon járva, a kedvenc hentesbácsimnál egy gyönyörűszép oldalas szemezett velem. Olyan gyönyörű szép volt, hogy megszólalt, és azt mondta: "vegyél meg, vigyél haza, süssél meg!" Hát jó, gondoltam, ebből nagy baj nem lehet. Különben is, az idejét sem tudom, mikor ettem utoljára oldalast, mert szerintem én még nem készítettem soha, akkor valószínűleg még anyu sütött utoljára, annak meg legalább 7! éve már...

Tehát megvettem, hazahoztam és nekiláttam, hogy megsüssem. De hogy? A hagyományos verzió szerint oldalast feldarabol, besóz, tepsibe tesz, köré három tonna zsír és gyakran locsolgatva megsüt. Na ehhez több okból sem volt kedvem, először is, a locsolgatás ellenére is kiszáradt, amiket eddig sütöttem, másrészt csak rágondoltam a zsírban ázó száraz húsdarabokra, és már előre utáltam.

Aztán felgyulladt a fejemben a fény! SÜTŐZACSKÓ! Ha a csirkével működik, miért ne működne a malaccal? Legfeljebb tovább sütöm. Így lett az alábbi recept (amivel együtt valószínűleg a spanyolviaszt is feltaláltam!)

Hozzávalók:

• kb. 1,5 kg gyönyörű oldalas (nagyon húsos, alig zsíros),
• 8 gerezd fokhagyma - tüskékre vágva,
• 2 fej vöröshagyma,
• 1 db sütőzacskó,
• só.

Elkészítése:

1. A husit kb. 3 csontonként feldarabolom.
2. A fokhagymagerezdeket tüskékre vagdosom. Az oldalas húsába kis "zsebeket" szúrok egy jó éles és hegyes késsel, és oda betűzködöm a fokhagymatüskéket. A husikat besózom.
3. A vöröshagymákat félbevágom és papírvékony szeletekre vágom. A felét beleszórom a sütőzacskóba.
4. Rápakolom a husikat, rászórom a maradék hagymát, és a zacskót jól bekötözöm. Aztán hústűvel megszurkálom. (Még egy pillanatig vacilláltam, hogy öntsek-e a zacskóba egy-két deci sört, de aztán nem mertem, nem tudom, hogy viselkedik a folyadék a zacsiban. Pedig biztosan megbolondította volna rendesen.)
5. Kb. 1,5 óráig sütöm (ennek a hagyma nem annyira örült, mert kicsit megégett, de a husi pont jó puha és porhanyós lett). Utána az egészet átteszem egy tepsibe, és még kb. 10 percig pirítom, hogy színe is legyen, de ne sokáig, hogy nehogy kiszáradjon.

Jelen esetben majoránnás krumplifőzelékkel ettük (szerintem a sült oldalas amúgy is inkább főzelékekhez illik). Mmmm, isteni finom volt (és nem különben egészséges is)!

Egészségünkre! :P

Hurka hentesbácsi módra

Lehet, hogy ezzel most felfedeztem a spanyol viaszt, és rajtam kívül eddig is mindenki így készítette, de én csak most hallottam ezt a receptet. Úgy történt, hogy hurkát vettem a piacon, és a kedvenc hentesbácsim azt ajánlotta, hogy terítsek savanyú káposztát a hurka alá, és azzal együtt pároljam, majd süssem meg. Hozzátette, ha így készítem, soha többé nem akarom majd máshogy. Így aztán egy füst alatt a köret is megvan. És még azt is elmondta, melyik néninél vegyem a káposztát - ebben egyezett az ízlésünk, mert már jó ideje csak ehhez a nénihez járok savanyúságért.

Hozzávalók:

• 2-2 szál májas és véres hurka,
• 1 pár sütőkolbász,
• kevés zsír (a tepsi kikenéséhez),
• kb. 1 kg savanyú káposzta.

Elkészítése:

1. Kikenem zsírral a tepsit (jó hír, hogy nem kell egy fél kiló zsírt belerakni, aminek a háromnegyede aztán a szemétben végzi, mert nem eszünk meg ennyi zsíroskenyeret ezer év alatt sem). Kb. 2 evőkanál elég is volt (sajnos, nem volt itthon sertészsír, viszont még a jó múltkorában, amikor aprólékos zöldséglevest főztem, a csirkéből annyi zsírt ki tudtam sütni, hogy egy kis tálkában eltettem a hűtőbe. Hát ennek a felét kapartam bele a tepsibe. Gondoltam, nem fog a disznó összeveszni a csirkével!?)
2. A savanyú káposztát szép egyenletesen beleterítem a tepsibe. Elrendezem rajta a hurkákat meg a kolbászokat. Hústűvel jól megszurkálom őket, hogy ne robbanjanak fel (teljesen hatástalan művelet volt, a hurkák felrobbantak, és kifolytak a bélből, egyedül a kolbászok maradtak egyben; sebaj, csupán esztétikai veszteség ért! :) ). Aláöntök még úgy egy bő deci vizet.
3. Alufóliával lefedem, és kb. 45 percig fólia alatt párolom. Utána leveszem a fóliát, és készre sütöm, kb. újabb 15 percig. (Végre egy olyan kaja, ahol a tevékeny elkészítésére fordított idő, és az elfogyasztására fordított idő közül az előbbi a rövidebb. Kb. 3 percet vesz igénybe, és ebben már benne van az is, hogy kinyitom a hűtőajtót és elmosom a hústűt! :D)

Külcsín: 4-es, a felrobbant hurkák miatt, de a káposzta gyönyörű rozsdás színt kapott a hurkalétől.

Belbecs: 5-ös, a hurka nem száradt ki, viszont istenien átsült, és egy picit átvette a káposzta ízét is. A káposzta pedig omlósra párolódott, és átvette a hurka ízét is.

Megállapítható, hogy a végeredmény mennyei! Értem már, miért kérdezte a hentes bácsi, hogy mikor készítem el a hurkát, mert szívesen eljönne leellenőrizni, hogy mindent jól csináltam-e? :))) Nem mellékes fő szempont az is, hogy nem kellett külön a pároltkáposztával bíbelődnöm. Igaz, nem lila, meg nem az a hagyományos ecetes-hagymás, de kétségtelenül finom!!! :))) Ezentúl csak így csinálom (meg is mondom majd a hentes bácsinak, hogy vártuk a hurkával, de nem jött kóstolni! :D)!!!

Egészségünkre! :P