Ugyanis, én nem szeretem a májat. A sertést legalábbis tutira nem. A csirke elmegy. A libát pedig enném én, de valahogy nem fűlik hozzá a pénztárcám. Amúgyképpen pedig azt vallom, hogy a húsevés még csak-csak megbocsátható, de a mindenféle belsőségek (szív, tüdő, vese, agyvelő - úristen, na ettől lettem tegnap végképp rosszul) elfogyasztása azért aztán már minden határon túl megy! A máj, az határeset. Azzal csak egy gond van, hogy elég undorító az állaga, az íze meg egyenesen pocsék.
Már gyerekkoromban sem ettem meg semminemű májat (emlékszem is, amint az óvodában egy ovistársam tányérjába pakolom át a májdarabokat szép csendben, amikor is rajtakapott az ovónő a májátlopáson, és akkor meg kellett ennem. Hálistennek már nem emlékszem, mivel végződött az eset, asszem végülis nem haltam bele.) De azért felnőtt koromra annyit sikerült konszolidálni ezen az utálaton, hogy a zsírban sült (főtt?) csirkemájat eleinte sok sóval és rengeteg friss kenyérrel elfogyasztgattam, aztán meg már egészen meg is szerettem. Következő lépésként jött a resztelt máj (még mindig csirkemájról beszélünk), és a rizottó. Tettem egy rövid kitérőt a rántott sertésmáj irányába, de ez a kitérő csupán néhány falatnyi hosszúságú volt, hamar beláttam, hogy ugyan mindent lehet, de ezt aztán már végképp nem! Anyósom hagymás kacsamája még egy olyan határterület, amiről nem sikerült eldöntenem, hogy a nemszeretem, vagy a megeszem kategória.
De amiről itt szó fog esni, az a saját fejlesztésű se nem resztelt máj, se nem rizottó (már megint a fúzió! :D), hanem a sokhagymán-pirított-majd-párolt-csirkemáj rizibizivel. A helyzet az, hogy imádom! :D:D:D
Hozzávalók:
- kb. bő 1 kg csirkemáj (szigorúan szívtelenül!!!!),
- 2 közepes fej vöröshagyma,
- jó sok majoranna,
- két mérőpohárnyi rizs (mennyi lehet? negyed kiló?),
- zöldborsó (hát úgy hasra szoktam, 20 dkg körül?),
- só, bors, olaj, víz.
Elkészítése:
- A hagymát félbe vágom, és hajszálvékony félkörívekre metélem. Olajon, fedő alatt a leglassúbb tűzön párolom, amíg puha lesz, és szálakra esik szét.
- Mindeközben a májat felcsíkozom, és ha már jó a hagyma, erősebbre veszem a lángot, és rázúdítom a májat is. Kevergetem-kavargatom, hogy szépen kifehéredjen mindenhol, és ráborítom a majorannát, amivel aztán össze is kavirtyolom.
- Picit visszaveszek a gázból, úgy közepes lángra, és így sütögetem-párolgatom. Ha már nagyon nincs alatta lé (a hagyma is engedett valamennyit), akkor öntök alá egy kis vizet, ettől lesz szaftoska, meg jobban megpuhul a máj.
- Amikor vajpuha és omlós és krémes, elzárom.
- Meanwhile, felteszem a rizst főni a hiperszuper rizsfőzőbe (egy rész rizs, dupla annyi víz, olaj, só, és a zöldborsó egybe belezuttyintva), bekattintom a főzőt, és leülök olvasni.
Ennyi! Egyszerű és nagyszerű. (Hopp, a borsot kifelejtettem, mert a gyerekek miatt nem nagyon borsozok, meg a majoranna úgyis elég karakteres, de nem tilos pici frissen őrölt borsot is beletekerni). Kb. fél óra alatt megvan. És finom!
Egészségünkre! :P
