Tejszínes-kukoricás csirke

Az idejét sem tudom, mikor történt velem ilyen utoljára. Igazi örömfőzés; nem muszájból/éhségből/kötelességből, hanem alkotási hévtől fűtve. :) Ma meló közben bevillant egy kép egy tál illatos rizsről, rajta sárgásan-kukoricásan gőzölgő szaftos csirkedarabkákkal... Rögtön tudtam, hogy ebből valami jót kell kifőznöm. Végeztem némi előtanulmányt a hozzávalók tekintetében (elolvastam pár receptet, de egyik sem tetszett igazán), aztán hazafelé jövet összevásároltam mindenfélét a bótban, amiről azt gondoltam, jól jöhet a megálmodott kreálmányhoz.

Ezek voltak a hozzávalók:

• 1 kg körüli csirke felsőcomb filé (mert ez hús ízű, nem úgy, mint a csémell!),
• 1 közepes póréhagyma,
• 0,5 l laktózmentes habtejszín (tekintettel a férjre, mert baromi kedves vagyok!),
• 1 doboz kukoricakonzerv,
• 8 gerezd fokhagyma,
• valamennyi fehérbor,
• olaj, só, picike liszt.

És a roppant bonyolult művelet:

1. Felkarikáztam a pórét, pici olajon fedő alatt megpároltam. Aztán belezúdítottam az összezúzott fokhagymát. Öntöttem alá egy löttyenetnyi bort, és így pároltam tovább pár percig.
2. Ezalatt csíkokra vágtam a combfiléket. Amikor a hagyma már kellően megpuhult, beledobtam a csíkozott husit, picit pirítgattam, aztán öntöttem alá még egy kis borot, sóztam, lefedtem és így pároltam tovább. (Ekkor már brutális illatok keringtek a levegőben).
3. Kb. fél órát vagy kicsit többet pároltam így (hiszen a combnak több idő kell, mint a mellyehusinak), aztán levettem a fedőt, feljebb emeltem a gázt, és hagytam, hogy a szaft nagy része elpárologjon, de azért nem mind, mert isteni finom volt! :)
4. Szórtam rá úgy 2 csapott evőkanál lisztet, picit összeforgattam a hússal, hogy megkapja a hő a lisztet, aztán ráöntöttem a tejszínt. Nem is kellett rá mind a fél liter, mert úgy már nagyon lucskos lett volna. Összerottyantottam és tökéletes lett, pont jó szaftos. Ahogy a délelőtti éhemben megálmodtam.
5. Rizst főztem hozzá.

Aztán nem bírtam ki, és addig kóstolgattam, amíg jól megégettem a nyelvem. De muszáj volt, mert fantasztikus lett! 

Fotózni viszont lusta voltam. Majd. Egyszer.

Egészségünkre! :P