Pacsirta - avagy Marci szerint a fasírt

Kérdezte ma a Férj, hogy mi kerül be blogba, és mi nem? Mondtam neki, hogy az alapkoncepció az volt, hogy olyasmit teszek be, amit szeretnék máskor is megfőzni, de valószínűleg nem emlékeznék a hogyanra meg a mikéntre. Erre ő, szívemnek kedvesen, felszólított, hogy akkor a mai ebédet mindenképpen vegyem a listára, különben... (sajátságos humorát gyenge idegzetűeknek nem ajánlom)

A mai "hétvégi" menü egy gyorsan összedobható minimál menü lett, lévén, hogy holnap elhúzzuk a csíkot 3 napra Nagymarosra, és nem akartam semmiféle maradékot sem cipelni, sem kidobni; valamint olyan menü kellett, ami mellett nem kell ott állni, forgatni, pakolászni, kavargatni, miegymásolni, mert közben pakolni kellett holnapra. Ez pediglen lett az örök kedvenc sültkrumpli, jelen esetben a mélyhűtőben fellelt fél kiló darálthúsból sebtiben kikanyarított fasírttal.

Hozzávalók (négyünknek, pontelég)
- 50 dkg darált sertéshús,
- 1 db zsemle (szintén mélyhűtői találmány),
- 1 db tojás (a reggeli rántotta túlélője),
- 1 fej vöröshagyma,
- 4-5 gerezd fokhagyma,
- só, bors, pirospaprika, morzsolt petrezselyem.

A köret pedig durván 1 kg krumpli meghámozva, hasábokra vágva.

Elkészítés:

1. Krumplit pucálom, hasábokra vágva vízben felteszem főni. Csak addig főzöm, amíg már éppen nem kemény.
2. Begyújtom a sütőt (kb. 6-os). Leszűröm a krumplit, tepsibe rakom, olajjal megloccsantom, és rászórok bő fél zacskónyi Lucullus sültkrumpli fűszersót (többféle van, nekem az eredeti - ami nem tejfölös, meg kiskutyafülés - ízlik a legjobban). Betolom a sütőbe, és sütöm kb. 1 órán át, időnként összerázogatom, hogy jól átsüljenek a hasábok.
3. A darált húst összekeverem a tojással, a vízbe áztatott és víztől kinyomkodott zsemlével, az apróra vágott vöröshagymával, az átnyomott fokhagymával és a fűszerekkel (tanulság! máskor a sóval bánjak bátrabban!!!).
4. Összenyominkálás után gombócokat formázok, prézliben hempergetem, szilikonos sütőlapos tepsibe teszem.
5. A tepsit betolom a krumplis tepsi alá (vagyis közelebb a tűzhöz), és sütöm kb. 30 percen keresztül. Félidőben pedig megfordítom a fasírtkákat.

Amikor csörög az időtojás, kiveszek mindent a sütőből, tálalok és falhatunk is. Egyszerű, nagyszerű, laktató! :)

Marci pedig megkérdezte tőlem ebéd közben, hogy "Te egyszej szejetted a pacsijtát, aztán med nem szejetted a pacsijtát?" - Ugyanis elégedetlen voltam a fűszerezéssel (sótlan volt), és felemlegettem, hogy nálunk a családban Apu tudott igazán jó fasírtot keverni és sütni. Így lett a fasírtból pacsirta :)))

Fotó nincs, mert minden elfogyott egy szuszra :D

Egészségünkre! :P

Zöldbabfőzelék - a megkedvelt mostohagyerek

Pár évvel ezelőtt, ha zöldbabfőzeléket kellett ennem valahol, akkor inkább köszöntem, nem voltam éhes. Szegény Anya is próbálta sokféleképpen elkészíteni, hogy kicsilánya ne fintorogjon közben. De nem szerettem, na. Aztán, mivel kiccsaládom nem ehet minden nap sültcsirkét meg sültkrumplit, kénytelen voltam a klasszikus ételféleségeket is elkészíteni. Így jutottunk el hosszas próbálkozás után oda, hogy egészen megkedveltem a zöldbabfőzeléket - de csakis úgy, ahogyan én készítem!

S ebben az áttörésben szintén nagy szerepe van a Kismama babakonyhájának (W.Ungváry Renátával együtt), ahol a főzés új dimenzióját fedeztem fel. Nemcsak a gyorsan táplálót, hanem a gyorsan táplálót de egészségesen. Így jött létre a tatu féle fúziós konyha, ami sokféle hatást, szokást és újítást egyesít - időnként több, néha kevesebb sikerrel (a kevesebb sikerrel járó egyesítések fognak hiányozni eme blogról :) ). Jelen esetben a burgonyapehelyről lesz szó!

Tehát, ha szerda, akkor főzeléknap, ugyanis ilyenkorra már biztosan elfogy a hétvégi maradék. Ha nem fogy el, akkor viszont már biztosan nagyon unjuk, ezért ilyenkorra jól esik egy kis könnyű főzi. Tavasztájban különösen finomak a friss hüvelyesek, a zsenge káposztafélék, gyökerek. Minden egyébkor viszont karnyújtásnyira van a mirelit cucc.

Így készül nálunk a zöldbabfőzelék:

- 1,5 kg (mirelit) zöldbab,

- 1-1,5 fej vöröshagyma,

- 4-5 gerezd fokhagyma,

- 1 nagy doboz tejföl (és itt a nagy = 400g, vagy afölött. a 325g-os és társai nagy dobozban árult kevés tejföl inkább a közepes kategória),

- 3-4 evőkanál liszt,

- burgonyapehely,

- zöldpetrezselyem,

- olaj,

- só.

1. A hagymát megdinsztelem (és közben sózom is, mert a só segít neki kiadni magából a nedvességet). Amikor már jó, hozzáadom a fokhagyma-nyomón átnyomott fokhagymát is, picit még együtt kevergetem.
2. Beleteszem a zöldbabot, és a hagymás zsiradékon párolom néhány percig, megsózom, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi kényelmesen ellepi. Így főzöm, amíg megfő (de nem szétfő) a bab. Én úgy szeretem, ha már puha, de picit még roppan.
3. Közben a tejfölt összekeverem a liszttel. Amikor már kész a bab, belekeverem a lisztes tejfölt, és 1-2 perc alatt összerotyogtatom, amíg besűrűsödik. Ezzel lényegében készen is van. Ja, még a végén megszórtam házilag szárított petrezselyemmel!

Személy szerint nem szeretem, ha a főzelékben megáll a kanál, de azt sem, ha híg mint egy leves. Úgy szeretem, ha sűrű, mint egy főzelék. :))) Ezért, ha a habarás után hígnak találom, belekeverek 1-2 evőkanál burgonyapelyhet. Ezzel már nem kell forralni, elég, ha a pehely megszívja magát, és ezáltal sűrűbb lesz a főzelék. A burgonyának pedig elég semleges íze van, így nem lehet észrevenni a csalást. :)

Amíg a gyerekeknek külön főztem, addig kihagytam a tejfölös habarást, és akkor csak burgonyapehellyel sűrítettem. Úgy sem volt rossz, de azért a tejfölös cucc nekem jobban csúszik.

Feltétnek most éppen bélszínroló jutott, mert volt itthon pár darab, bár a gyerekeknek nem szívesen adom, mert agyonfűszerezik. Egyébként tökéletes hozzá a tükörtojás, vagy rántott párizsi, sült kolbász. És természetesen minden főzeléket csak kenyér nélkül, hiszen így érvényesül a zöldség íze!

Egészségünkre! :P

Rozmaringos-tejszínes sült csirke

Hétvégére igyekszem mindig valami "hétvégibbet" összerántani. Még akkor is, ha ez a mostani hétvége csak egynaposra sikeredett, és annak a felét is a BKV szentendrei tömegközlekedési múzeumában töltöttük. Ilyenkor nagyon kapóra jönnek Stahl Judit receptjei. Legalábbis a régebbiek, amelyek szó szerint egyszerűek, de nagyszerűek. Gyorsan megvannak, és állati finomak. (Az újabb recepteket csak olvasgatom, és tűnődök, vegyek-e külön drága eszközöket, hozzávalókat olyan étkek elkészítéséhez, amit valószínűleg csak négyszökőévente félszer készítenék a babra miatt...) Ez a mai is ilyen volt, gyors és finom - illetve lett volna, ha pl. nem felejtem ki a sót (és ilyenkor MINDIG eszembe jut a Só c. népmese). És talán meg még finomabb lett volna, ha direkt az erre az alkalomra méregdrágán vásárolt házi tejszín nem romlott volna meg pont annyira, hogy már éppen nem lehet főzéshez felhasználni. Így két részletben készült az étel, mert Szentendréről hazafelé még meg kellett állnunk tejszínért is. Üröm az örömben, morr.

Na, de akkor a hozzávalók:
- 2 fej fokhagyma (igen, 2 FEJ! Nekem a mostani adaghoz ez picit még kevésnek is bizonyult),
- 1 dkg friss rozmaring (nem tudom, mennyi az 1 dkg, én három friss ágacskát összeaprítva, plusz még bőven őrölt rozmaringot szórtam bele),
- 5 dl tejszín (az eredeti 4 dl-t ír, de szeretem, a sok szaftot, mmmm),
- 15 dkg füstölt szalonna (Kolozsvárit vettem),
- 2 csontos bőrös csirkemell (összesen kb. 70 dkg),
- 6 csirke felsőcomb (egyenként kb. 12,5 dkg-os darabok),
nos, én vettem inkább 7 egész combot (és csak itthon derült ki, hogy a hentes 8-at adott :) ), viszont legközelebb emlékezzek rá, hogy szétvágjam a combokat alsóra és felsőre, mert azt hiszem, nem sültek át teljesen...
- só, frissen őrölt bors (nos, ezeket szépen kihagytam, mert a recept nem is írja, mikor kell bele, én meg ugye nem tudok olvasni, főzni meg gondolkodni is egyszerre :D),
- 10 dkg vaj,
- 0,5 dl brandy.

És az elkészítés:

1. Előmelegítem a sütőt 200 fokra. Megpucolom a 2 FEJ fokhagymát (vagy inkább 2,5). A rozmaring leveleit apróra vágom, és hozzákeverem a tejszínhez. Felkockázom a szalonnát. Szétvágom a combokat alsóra és felsőre (illetve, ha az eredeti recepthez ragaszkodom, akkor most jönne az, hogy a csirkemellet a csont mellett kettévágom). A húsdarabokat sózzuk-borsozzuk (jééé, ezt most vettem észre!!!).
2. A vajat megolvasztom egy vastag aljú serpenyőben (Stahl egy 30cm átmérőset ír, de szerintem ez tök mindegy, úgyis kettesével sütöm a combikákat), és a szalonnát mérsékelt tűzön pörcösre pirítom rajta. A pörcöket szűrőlapáttal kiszedem (félreteszem!!!), majd a vajas-szalonnás zsiradékot megforrósítom, és nagy lángon, oldalanként jó 2-2 perc alatt aranybarnára pirítom rajta a húsdarabokat. Ha készen vannak, átemelem őket egy tepsibe, amiben kicsit szűkösen férnek el, és köréjük szórom a fokhagymagerezdeket (állati jól néz ki!).
3. A vajas-szalonnás zsiradékból kiöntök annyit (és félreteszem!!!), hogy a serpenyőben csak kb. 2 evőkanálnyi maradjon. Közben figyelek rá, hogy a pirításkor lesült húspörkök ne távozzanak. A serpenyőt nagy lángra teszem, hátralépek, és óvatosan beleöntöm a brandy-t. Kb. 1/2 percig kevergetem, ezzel feloldom a lesült húspörköket, aztán beleöntöm a rozmaringos tejszínt, és kevergetve felforralom.
4.  A forró, rozmaringos tejszínt ráöntöm a fokhagymával körberakott csirkére, a tepsit alufóliával lefedem, és az ételt 30 (vagy ha nagyok a combok, és nem vágtam szét, akkor 45?) perc alatt omlósra sütöm. Tálaláskor a megsült fokhagymagerezdeket és a rozmaringos-tejszínes pecsenyelevet összeturmixolom, és megöntözöm vele a húsdarabokat.

Stahl szerint kb. 6 adag lesz az ő leírása szerint. Én úgy számolom, hogy étkezésenként én megeszek 1-1 combot, a két gyerek együtt 1-1,5-et, a férj is legalább 1,5-et, tehát ilyen ütemben kb. kétszer tudunk belőle dugig jóllakni.

Köretnek most bulgurt főztem (kétszer annyi vízben főzöm pontosan 15 percig közepesnél kisebb lángon), mert már eléggé untam a rizst, a főtt krumpli meg szerintem nem passzol hozzá. És különben is volt, a spájzban egy bontott csomag bulgur. S amíg a csibe sült, a bulgur is pont megfőtt, és már ehettünk is.

Persze, a gyerekek jól kifáradtak, úgyhogy, amíg a csirke a sütőben omlósra sült, addig ők elaludtak, de így a férjjel régi szép idők emlékére a TV-nél ebédelhettünk kettesben :)))

Egészségünkre! :P

UI: A pörcösre pirított szalonnát elteszem a maradék vajas szalonnazsírral a hűtőbe, ott megdermed, és másnap reggelire friss zsömlébe kenem és elájulok az élvezettől!!! :)))

.

Szezámos holdacskák

Mai napon a második alkotásom ezek a szezámos holdacsák. Az eredeti recept az Olcsó és gyors ételek receptjei oldalról származik (http://olcso-receptek.hu/nagy_receptjei/sajtos-perec/), viszont nekem nem volt pereckiszúróm, a hömbörgetéshez meg sem kedvem, sem időm nem volt, így lettek a holdacskák.

Igazából nekem a juhtúrós pogim sokkal jobban ízlik, mint ezek a holdacskák, cserében irtó gyorsan össze lehet dobni a tésztát, és a sütés is csupán 15 perc. Így pihentetéssel, gyúrással, sütéssel együtt is max. 1 óra alatt megvan a finom sörkorcsolya.

holdacskák még a sütőben

Hozzávalók (kb. 70 db lett):

• 30 dkg liszt,
• 13 dkg reszelt sajt,
• 15 dkg margarin,
• 1 tojássárgája,
• 85 g 20%-os tejföl,
• 1,5 tk só,
• 1 kk szódabikarbóna.

Tetejére:

• 1 tojás fehérje,
• szezámmag (de lehetne sajt, mák, vagy köménymag is).

És így készül:

1. A sót elkeverem a liszttel és a szódabikarbónával, majd a margarint is hozzámorzsolom.
2. Hozzáadom a többi hozzávalót a lisztes keverékhez és tésztát gyúrok belőle.
3. Fél órára beteszem a hűtőbe, 3mm-re (nekem kicsit vastagabb lett) kinyújtom és kiszúróval kiszaggatom. (A formát minden kiszúrás előtt lisztbe mártjuk.)
4. A pereceket sütőpapírral (szilikonos sütőlappal) bélelt tepsire helyezem, megkenem a tojással és megszórom a szezámmaggal.
5. 200 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt készre sütöm.

Ennyi az egész. És finom. :)

Borsófőzelék - über alles

Indításnak rögtön itt a mai borsófőzelék. Ami alap, ugye! Ha jól emlékszem, a borsófőzelék volt életem első Kedvenc eledele. Legalábbis, ahogy Anya főzte. Én Úgy nem vagyok képes elkészíteni, pedig próbáltam millióféleképp...

Az Uram paprikás rántással szereti, én a pirított lisztes-tejjel habarós verzión szocializálódtam. Azonban, amikor Marcus kezdett átszokni a kizárólagos anyatejről a szilárdabb étkekre, akkor találtam rá erre a borsófőzelékre a Kismama babakonyhájában (köszönet érte W.Ungváry Renátának!). Én azóta így szeretem. Azért is jó ez a verzió, mert nem kell külön feltétet sütögetni hozzá. Persze, gombócok nélkül is megállja a helyét, de akkor kell rá valami hús vagy tojás, vagy egyéb gezemice.

Kicsit változtattam ugyan az alapadagokon, de még így sem teljesen tökéletes. Ám, amíg élünk, remélünk, meg a lepényhal és társai...

Hozzávalók (a mi családunk igényeihez igazodva):

- 1,5 kg mirelit zöldborsó,

- 1 l tej,

- 5(?) evőkanál olaj (én olívát szoktam),

- 6 evőkanál liszt,

- 40 dkg darált pulykamell (vagy pulykacomb, de még sertéshússal is megy),

- 2 db tojás,

- 2-4 evőkanál burgonyapehely (lehetőleg a "bio", de a sima burgonyapüré-porral is működik).

1. A borsót rászórom a felforrósított olajra, picit "pirítom" rajta. Megsózom, kevergetem-kavargatom, és néhány perc után felöntöm kb. 2-2,5 dl vízzel. Ebben párolom fedő alatt úgy 5 percig.
2. A húsból, a tojásokból, a burgonyapehelyből és az apróra vágott petrezselyem feléből kis gombócokat gyúrok. Ahogy a hús megszívja a burgonyapelyhet a gombócok kényelmesen összeállnak!
3. A lisztet elkeverem a tejben (habverővel pikk-pakk csomómentes elegy lesz), és ráöntöm a borsóra.
4. Ha forr, óvatosan belepottyintom a gombóckákat, és közepes lángon újabb 5 percig főzöm.
5. A maradék petrezselymet tálalás előtt belekeverem a főzelékbe.

És ezzel kész is. A mai így sikerült (gombóc nélkül, kicsit odakapott tejjel):

Blogindító - Hát ezt jól kifőztem!

Ezt a blogot saját magam (és ezzel együtt kiccsaládom) számára hoztam létre. Az ok pedig egyszerű. Nagyon szeretek főzni, de fejből nem megy, csak papírból. A rendszerezésben viszont nagyon rossz vagyok. Elég nekem a gondolataimat egyben tartani a fejemben, nem tudok papírfecnikkel is bajlódni. A szakácskönyvből meg már kihullanak a felfirkált receptek, a netes recepteket meg nem mindig találom meg újra. Ezért arra gondoltam, ide vésem be azokat a recepteket, amikből finomat főztem, hogy később is megtaláljam. Meg aztán, ha véletlenül (vagy hosszú kutakodás után direkt) valaki erre téved, akkor az Ő kielégülését is szolgálja.

VIGYÁZAT! Pletykákat nem tartalmaz, ezért egyesek számára érdektelen lehet a blog! ;)))

Egészségünkre!