Rozmaringos-tejszínes sült csirke

Hétvégére igyekszem mindig valami "hétvégibbet" összerántani. Még akkor is, ha ez a mostani hétvége csak egynaposra sikeredett, és annak a felét is a BKV szentendrei tömegközlekedési múzeumában töltöttük. Ilyenkor nagyon kapóra jönnek Stahl Judit receptjei. Legalábbis a régebbiek, amelyek szó szerint egyszerűek, de nagyszerűek. Gyorsan megvannak, és állati finomak. (Az újabb recepteket csak olvasgatom, és tűnődök, vegyek-e külön drága eszközöket, hozzávalókat olyan étkek elkészítéséhez, amit valószínűleg csak négyszökőévente félszer készítenék a babra miatt...) Ez a mai is ilyen volt, gyors és finom - illetve lett volna, ha pl. nem felejtem ki a sót (és ilyenkor MINDIG eszembe jut a Só c. népmese). És talán meg még finomabb lett volna, ha direkt az erre az alkalomra méregdrágán vásárolt házi tejszín nem romlott volna meg pont annyira, hogy már éppen nem lehet főzéshez felhasználni. Így két részletben készült az étel, mert Szentendréről hazafelé még meg kellett állnunk tejszínért is. Üröm az örömben, morr.

Na, de akkor a hozzávalók:
- 2 fej fokhagyma (igen, 2 FEJ! Nekem a mostani adaghoz ez picit még kevésnek is bizonyult),
- 1 dkg friss rozmaring (nem tudom, mennyi az 1 dkg, én három friss ágacskát összeaprítva, plusz még bőven őrölt rozmaringot szórtam bele),
- 5 dl tejszín (az eredeti 4 dl-t ír, de szeretem, a sok szaftot, mmmm),
- 15 dkg füstölt szalonna (Kolozsvárit vettem),
- 2 csontos bőrös csirkemell (összesen kb. 70 dkg),
- 6 csirke felsőcomb (egyenként kb. 12,5 dkg-os darabok),
nos, én vettem inkább 7 egész combot (és csak itthon derült ki, hogy a hentes 8-at adott :) ), viszont legközelebb emlékezzek rá, hogy szétvágjam a combokat alsóra és felsőre, mert azt hiszem, nem sültek át teljesen...
- só, frissen őrölt bors (nos, ezeket szépen kihagytam, mert a recept nem is írja, mikor kell bele, én meg ugye nem tudok olvasni, főzni meg gondolkodni is egyszerre :D),
- 10 dkg vaj,
- 0,5 dl brandy.

És az elkészítés:

1. Előmelegítem a sütőt 200 fokra. Megpucolom a 2 FEJ fokhagymát (vagy inkább 2,5). A rozmaring leveleit apróra vágom, és hozzákeverem a tejszínhez. Felkockázom a szalonnát. Szétvágom a combokat alsóra és felsőre (illetve, ha az eredeti recepthez ragaszkodom, akkor most jönne az, hogy a csirkemellet a csont mellett kettévágom). A húsdarabokat sózzuk-borsozzuk (jééé, ezt most vettem észre!!!).
2. A vajat megolvasztom egy vastag aljú serpenyőben (Stahl egy 30cm átmérőset ír, de szerintem ez tök mindegy, úgyis kettesével sütöm a combikákat), és a szalonnát mérsékelt tűzön pörcösre pirítom rajta. A pörcöket szűrőlapáttal kiszedem (félreteszem!!!), majd a vajas-szalonnás zsiradékot megforrósítom, és nagy lángon, oldalanként jó 2-2 perc alatt aranybarnára pirítom rajta a húsdarabokat. Ha készen vannak, átemelem őket egy tepsibe, amiben kicsit szűkösen férnek el, és köréjük szórom a fokhagymagerezdeket (állati jól néz ki!).
3. A vajas-szalonnás zsiradékból kiöntök annyit (és félreteszem!!!), hogy a serpenyőben csak kb. 2 evőkanálnyi maradjon. Közben figyelek rá, hogy a pirításkor lesült húspörkök ne távozzanak. A serpenyőt nagy lángra teszem, hátralépek, és óvatosan beleöntöm a brandy-t. Kb. 1/2 percig kevergetem, ezzel feloldom a lesült húspörköket, aztán beleöntöm a rozmaringos tejszínt, és kevergetve felforralom.
4.  A forró, rozmaringos tejszínt ráöntöm a fokhagymával körberakott csirkére, a tepsit alufóliával lefedem, és az ételt 30 (vagy ha nagyok a combok, és nem vágtam szét, akkor 45?) perc alatt omlósra sütöm. Tálaláskor a megsült fokhagymagerezdeket és a rozmaringos-tejszínes pecsenyelevet összeturmixolom, és megöntözöm vele a húsdarabokat.

Stahl szerint kb. 6 adag lesz az ő leírása szerint. Én úgy számolom, hogy étkezésenként én megeszek 1-1 combot, a két gyerek együtt 1-1,5-et, a férj is legalább 1,5-et, tehát ilyen ütemben kb. kétszer tudunk belőle dugig jóllakni.

Köretnek most bulgurt főztem (kétszer annyi vízben főzöm pontosan 15 percig közepesnél kisebb lángon), mert már eléggé untam a rizst, a főtt krumpli meg szerintem nem passzol hozzá. És különben is volt, a spájzban egy bontott csomag bulgur. S amíg a csibe sült, a bulgur is pont megfőtt, és már ehettünk is.

Persze, a gyerekek jól kifáradtak, úgyhogy, amíg a csirke a sütőben omlósra sült, addig ők elaludtak, de így a férjjel régi szép idők emlékére a TV-nél ebédelhettünk kettesben :)))

Egészségünkre! :P

UI: A pörcösre pirított szalonnát elteszem a maradék vajas szalonnazsírral a hűtőbe, ott megdermed, és másnap reggelire friss zsömlébe kenem és elájulok az élvezettől!!! :)))

.