Hurka hentesbácsi módra

Lehet, hogy ezzel most felfedeztem a spanyol viaszt, és rajtam kívül eddig is mindenki így készítette, de én csak most hallottam ezt a receptet. Úgy történt, hogy hurkát vettem a piacon, és a kedvenc hentesbácsim azt ajánlotta, hogy terítsek savanyú káposztát a hurka alá, és azzal együtt pároljam, majd süssem meg. Hozzátette, ha így készítem, soha többé nem akarom majd máshogy. Így aztán egy füst alatt a köret is megvan. És még azt is elmondta, melyik néninél vegyem a káposztát - ebben egyezett az ízlésünk, mert már jó ideje csak ehhez a nénihez járok savanyúságért.

Hozzávalók:

• 2-2 szál májas és véres hurka,
• 1 pár sütőkolbász,
• kevés zsír (a tepsi kikenéséhez),
• kb. 1 kg savanyú káposzta.

Elkészítése:

1. Kikenem zsírral a tepsit (jó hír, hogy nem kell egy fél kiló zsírt belerakni, aminek a háromnegyede aztán a szemétben végzi, mert nem eszünk meg ennyi zsíroskenyeret ezer év alatt sem). Kb. 2 evőkanál elég is volt (sajnos, nem volt itthon sertészsír, viszont még a jó múltkorában, amikor aprólékos zöldséglevest főztem, a csirkéből annyi zsírt ki tudtam sütni, hogy egy kis tálkában eltettem a hűtőbe. Hát ennek a felét kapartam bele a tepsibe. Gondoltam, nem fog a disznó összeveszni a csirkével!?)
2. A savanyú káposztát szép egyenletesen beleterítem a tepsibe. Elrendezem rajta a hurkákat meg a kolbászokat. Hústűvel jól megszurkálom őket, hogy ne robbanjanak fel (teljesen hatástalan művelet volt, a hurkák felrobbantak, és kifolytak a bélből, egyedül a kolbászok maradtak egyben; sebaj, csupán esztétikai veszteség ért! :) ). Aláöntök még úgy egy bő deci vizet.
3. Alufóliával lefedem, és kb. 45 percig fólia alatt párolom. Utána leveszem a fóliát, és készre sütöm, kb. újabb 15 percig. (Végre egy olyan kaja, ahol a tevékeny elkészítésére fordított idő, és az elfogyasztására fordított idő közül az előbbi a rövidebb. Kb. 3 percet vesz igénybe, és ebben már benne van az is, hogy kinyitom a hűtőajtót és elmosom a hústűt! :D)

Külcsín: 4-es, a felrobbant hurkák miatt, de a káposzta gyönyörű rozsdás színt kapott a hurkalétől.

Belbecs: 5-ös, a hurka nem száradt ki, viszont istenien átsült, és egy picit átvette a káposzta ízét is. A káposzta pedig omlósra párolódott, és átvette a hurka ízét is.

Megállapítható, hogy a végeredmény mennyei! Értem már, miért kérdezte a hentes bácsi, hogy mikor készítem el a hurkát, mert szívesen eljönne leellenőrizni, hogy mindent jól csináltam-e? :))) Nem mellékes fő szempont az is, hogy nem kellett külön a pároltkáposztával bíbelődnöm. Igaz, nem lila, meg nem az a hagyományos ecetes-hagymás, de kétségtelenül finom!!! :))) Ezentúl csak így csinálom (meg is mondom majd a hentes bácsinak, hogy vártuk a hurkával, de nem jött kóstolni! :D)!!!

Egészségünkre! :P

Pizzás csiga

Mostanában rákaptam arra, hogy vacsorára valamit süssek. Annyira, de annyira untuk már a kenyér-felvágott kombót, hogy kínunkban már azt sem tudtuk, mit együnk vacsorára. Aztán sütöttem muffint, meg boci szeletet, aztán pizza-papucsokat, meg tojáslepényt. Bármit, csak ne kelljen a kommersz kaját enni. Pizzás csigát is csináltam már korábban, de akkor nem nagyon sikerült (kiszáradt a tészta, kevés volt a krém, úgy az egész nem volt nagy élmény), de most újra megpróbálkoztam vele, és olyan jól sikerült és olyan gyorsan elfogyott, hogy már csak a maradékot tudtam lefényképezni! :))) Még Marci is bevágott belőle vagy 3-4 db-ot, pedig ő aztán igazán nem az a nagyétkű gyerek!!!

Hozzávalók a tésztához:

• 50 dkg liszt,
• 2 dl meleg tej,
• 1 kk cukor,
• 2,5 dkg élesztő,
• 1 kk só,
• 2 kk pizzafűszer,
• 2-3 evőkanál olaj (olíva),
• kb. 1 dl meleg víz.

A krémhez:

• melegszendvicskrém (most hamburgeres volt, de lehet bármilyen - szerintem ez volt a legjobb),
• morzsolt kukorica,
• egyébként tehető bele bármi: sonka, kockázott bacon, lila hagyma, kolbász, gomba, stb.,
• reszelt sajt.

Elkészítése:

1. A meleg, cukros tejbe belemorzsolom az élesztőt.
2. Amíg az élesztő felfut, a liszthez hozzákeverem a sót és a pizzafűszert. Kis fészket fészkelek, ebbe öntöm az élesztős tejet.
3. Begyújtom a sütőt (5-ös fokozat, és majd amikor betolom a csigákat, visszaveszem 4-esre!)
4. Rákotrom a lisztet, nagyjából összegyúrom, közben hozzáöntöm a meleg vizet is.
5. Gyúrás közben adagolom hozzá az olajat. Előbb a kelesztőtálban, majd a konyhapulton jó alaposan összegyúrom a tésztát - ettől lesz laza és lyukacsos.
6. A kelesztőtálat a tűzhelyre teszem. Alulról melegíti a sütő, és szépen megkel a tészta (most valamiért nagyon lassan kelt, majd' egy óráig tartott, de egyébként 20-30 percnél nem kell neki több).
7. Ha megkelt, vékonyra kinyújtom (fél cm), és megkenem a melegszendvicskrémmel, rászórom a kukoricát és feltekerem, mint a beiglit.
8. 2 cm széles csigákat vágok, szilikonlapos tepsibe teszem, egymástól normális távolságra, hiszen még a sütőben is kelnek.
9. Lelapítom a csigákat (hiszen csigák lesznek, nem emeletes házak), és mindegyiknek a tetejét megszórom reszelt sajttal (egyszerre nem férnek be a nagy tepsibe! kb. 20-22 db lesz.)
10. A sütőben a felső sín alatti pöcökre teszem a tepsit, és 15 perc alatt készre sütöm.

Mondom, már csak a maradékot sikerült fotóznom! :)))

Isteni finom! Hozzá egy finom meleg tea (a sütés 15 perce alatt bőven elkészül), és kész is a kiváló, nem kommersz hétköznapi vacsora!

Egészségünkre! :P

Gyerekek, gyerekek szeretik a TELEC-et! :))) - avagy a házi sósperec

Hát az úgy volt, hogy nem volt sehogy. Reggel kaptam egy hírlevelet, amiben háziperec receptet ajánlgattak. Aztán rákerestem, és ezt a recipét találtam a Mindemegettén (EDIT1960 konyhájából). Láttam, hogy nem túl bonyolult, itthon minden megvan hozzá, pofonegyszerű és gyorsan készen van, és még a gyerekek is gyurmázhatnak egyet a tésztával kedvükre. (Akkor még nem sejtettem, hogy nem is olyan könnyű ebből a tésztából hurkákat gyurkázni, de azért megoldottuk!) Szóval, ímhol a TELEC (Pepe nyelven perec), Kukta Marci és Kukta Emi segítségével!

Hozzávalók (16 db lett!):

• 50 dkg liszt,,
• 2,5 dl tej,
• 2,5 dkg élesztő,
• 1 evőkanál cukor,
• 1/2 evőkanál só,
• 0,7 dl olaj,
• 1 egész tojás.

A sócsepegtetéshez:

• 1,5 evőkanál liszt,
• 1 evőkanál só,
• víz.

Elkészítése:

1. Az élesztőt felfuttatom a cukros tejben. Addig a lisztet összekeverem a sóval. Közben bekapcsolom a sütőt (5-6 fokozat közé, kb. 230 fokon kell sütni!).
2. A lisztbe kis fészket fészkelek, beleöntöm az élesztős tejet. Nagyjából összegyúrkodom. Közben hozzáöntögetem az olajat és jó alaposan összegyúrom (hihetetlen gyorsan összeáll!).
3. Kelesztőtálba teszem, ezt a melegedő tűzhelyre állítom, és kb. 10-15 perc múlva már pukkan is. Óvatosan összenyomkodom, és 16 egyenlő darabkára szaggatom.
4. A darabkákat jó hosszúra kisodrom (kicsit nehéz sodorgatni, mert állandóan elcsúszik, és elég rugalmas a tészta, visszaugrik, de meglepő módon Marci mégis kitartóan sodorgatott, meg formázta a pereceket).
5. Perecformákat hajtogatok, a végeket és a kereszteződéseket összenyomom (esetleg egy kicsit ott bevizezem, hogy összetapadjanak).
6. Szilikonlapos tepsibe teszem (így nem kell olajozni!), megkenem az egész tojással (mármint, nem héjastul, hanem a feltört-összekutyult tojással :P) és betolom a sütőbe (most a második legmagasabb sínbe toltam a tepsit).
7. Közben összekeverem a lisztet a sóval, és annyi vízzel, hogy már folyós, de ne túl cseppfolyós masszácskát kapjak.
8. Amikor színesednek a perecek, rájuk csöpögtetem a sós trutyit, és pár percre visszatolom sülni. De már ne sokáig, nehogy kiszáradjanak! Kéééész! :)))

Vacsorára citromos gyümölcsteával, reggelire pedig meleg karamellás tejjel ettük. Isteni finom, és még reggel is puha volt!

(Állítólag a tészta kis átvariálásával lehet ugyan így brióst sütni. Akkor 50dkg liszthez 3-4 evőkanál cukor kell, és csak kis kávéskanál só, a tetejére pedig a tojással kenés után fahéjas kristálycukor. Vastagabb hurkákat kell sodorni, a sütés pedig már megint ugyan az. Ez lesz a ma esti házi feladat! :D)

Egészségünkre! :P

Boci szelet

Már napok óta szemeztem ezzel a recepttel, de mindig hiányzott valami. Vagy a túró, vagy a tojás, vagy a liszt, vagy a hangulat a sütéshez. Aztán ma, hipp-hopp, egyszercsak nekiláttam. Még segítségem is volt, 1 db Marci (roppant lelkes és kitartó) és 1 db Emese (roppant lelkes, de egyáltalán nem kitartó), így előfordult, hogy két baba egyensúlyozott egy széken, miközben próbáltam a kakaóport is tartani az egyik kezemmel, a másik kettővel meg a két gyereket... De komolyabb sérülések nélkül megúsztuk. ÉS, még a süti is jó lett! Valami különös bolygókonstelláció lehetett ma délután (vagy tényleg, hogy Marci keverte az alapanyagokat össze), de olyan csodálatos, olyan tökéletes, olyan fantasztikus tésztát sütöttem, amilyet talán még soha sem (és kicsit félek, megismételhetetlen). Magas, könnyű, átsült, nem száraz, nem édes, nem sótlan, nem morzsál, nem égett oda... TÖ-KÉ-LE-TES!!!

Hozzávalók (és hogy később is jól sikerüljön! a négyszögletes füles tepsiben sütöttem!!!

• A tészta
• 18 dkg liszt
• 15 dkg kristálycukor
• 4 tojás
• 1 dl tej
• 1 dl olaj
• 3 evőkanál kakaópor
• 1 cs. sütőpor

• A túró
• 25 dkg túró
• 10 dkg kristálycukor
• 1 tojás
• 1 cs. vaníliás cukor
• 5 dkg búzadara
• 1 citrom héja

Elkészítés:

1. Begyújtom a sütőt (4-es fokozatra állítva).
2. A tojásfehérjéket egy picike sóval kemény habbá verem. Félreteszem.
3. A tojássárgákat kikeverem a cukorral, hozzáteszem az olajat és a tejet.
4. Beleszórom a kakaóport, majd a sütőporral elkevert lisztet is. Jól összekeverem.
5. Végül óvatosan beleforgatom a keményre vert tojáshabot is.
6. Sütőpapírral kibélelt tepsibe (én! a négyszögletes füles tepsibe!!!) kotrom a tésztát.
7. A túrót gyorsan összekeverem a többi hozzávalóval. Kávéskanállal foltokban túrógombócokat potyogtatok a tésztába.
8. A sütőt visszaveszem 3-asra, betolom a tepsit, és pontosan 30 percig sütöm. Tűpróba és kész.

És íme az eredmény.

Eredetileg ezt szántam ma vacsira, de az uram kívánt előtte egy kis sonkás-vajas kenyeret is, de azért szorított helyet a sütinek is. Aztán persze kajakóma - ahelyett, hogy tanulna! :D

Egészségünkre! :P

Liver with onion - avagy brrr, a köbön

Ugyanis, én nem szeretem a májat. A sertést legalábbis tutira nem. A csirke elmegy. A libát pedig enném én, de valahogy nem fűlik hozzá a pénztárcám. Amúgyképpen pedig azt vallom, hogy a húsevés még csak-csak megbocsátható, de a mindenféle belsőségek (szív, tüdő, vese, agyvelő - úristen, na ettől lettem tegnap végképp rosszul) elfogyasztása azért aztán már minden határon túl megy! A máj, az határeset. Azzal csak egy gond van, hogy elég undorító az állaga, az íze meg egyenesen pocsék.

Már gyerekkoromban sem ettem meg semminemű májat (emlékszem is, amint az óvodában egy ovistársam tányérjába pakolom át a májdarabokat szép csendben, amikor is rajtakapott az ovónő a májátlopáson, és akkor meg kellett ennem. Hálistennek már nem emlékszem, mivel végződött az eset, asszem végülis nem haltam bele.) De azért felnőtt koromra annyit sikerült konszolidálni ezen az utálaton, hogy a zsírban sült (főtt?) csirkemájat eleinte sok sóval és rengeteg friss kenyérrel elfogyasztgattam, aztán meg már egészen meg is szerettem. Következő lépésként jött a resztelt máj (még mindig csirkemájról beszélünk), és a rizottó. Tettem egy rövid kitérőt a rántott sertésmáj irányába, de ez a kitérő csupán néhány falatnyi hosszúságú volt, hamar beláttam, hogy ugyan mindent lehet, de ezt aztán már végképp nem! Anyósom hagymás kacsamája még egy olyan határterület, amiről nem sikerült eldöntenem, hogy a nemszeretem, vagy a megeszem kategória.

De amiről itt szó fog esni, az a saját fejlesztésű se nem resztelt máj, se nem rizottó (már megint a fúzió! :D), hanem a sokhagymán-pirított-majd-párolt-csirkemáj rizibizivel. A helyzet az, hogy imádom! :D:D:D

Hozzávalók:

• kb. bő 1 kg csirkemáj (szigorúan szívtelenül!!!!),
• 2 közepes fej vöröshagyma,
• jó sok majoranna,
• két mérőpohárnyi rizs (mennyi lehet? negyed kiló?),
• zöldborsó (hát úgy hasra szoktam, 20 dkg körül?),
• só, bors, olaj, víz.

Elkészítése:

1. A hagymát félbe vágom, és hajszálvékony félkörívekre metélem. Olajon, fedő alatt a leglassúbb tűzön párolom, amíg puha lesz, és szálakra esik szét.
2. Mindeközben a májat felcsíkozom, és ha már jó a hagyma, erősebbre veszem a lángot, és rázúdítom a májat is. Kevergetem-kavargatom, hogy szépen kifehéredjen mindenhol, és ráborítom a majorannát, amivel aztán össze is kavirtyolom.
3. Picit visszaveszek a gázból, úgy közepes lángra, és így sütögetem-párolgatom. Ha már nagyon nincs alatta lé (a hagyma is engedett valamennyit), akkor öntök alá egy kis vizet, ettől lesz szaftoska, meg jobban megpuhul a máj.
4. Amikor vajpuha és omlós és krémes, elzárom.
5. Meanwhile, felteszem a rizst főni a hiperszuper rizsfőzőbe (egy rész rizs, dupla annyi víz, olaj, só, és a zöldborsó egybe belezuttyintva), bekattintom a főzőt, és leülök olvasni.

Ennyi! Egyszerű és nagyszerű. (Hopp, a borsot kifelejtettem, mert a gyerekek miatt nem nagyon borsozok, meg a majoranna úgyis elég karakteres, de nem tilos pici frissen őrölt borsot is beletekerni). Kb. fél óra alatt megvan. És finom!

Egészségünkre! :P

 

Paradicsomleves friss bazsalikommal - és betűtésztával, ovkorz! :)

Villámsebesen le kell írnom, amíg még friss az élmény. Ugyanis, szerintem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy a legjobb paradicsomlevest ettem, amit valaha is főztem én, vagy bárki a családomban!!!

Az egész úgy indult, hogy tegnap grízes tésztát főztem, és valahonnan, a tudatalattim legmélyéből beugrott, hogy ehhez paradicsomlevest kellett volna enni. Van is az erkélyen egy nagy bazsalikom-ültetvényem, és nem is használom semmire, jó lenne hát a kellemest összehozni a hasznossal. Délután, amikor elhoztuk Marcust az oviból meg is vettem hozzá a paradicsomlevet, már csak meg kellett főzni. Aztán persze elment az idő az autós könyv nézegetéssel, így tegnap vacsora helyett ma ebédre lett meg a leves (szintén a grízes tészta elé).

Picit tartottam is tőle, hogy Emese hogyan fogja fogadni (ugyanis Marci nem nagyon szereti), de kellemesen csalódtam, mert nagyon ízlett neki, és amikor ő már a grízes tésztánál tartott, és én meg még mindig paradcsomleveseztem, akkor szomorúan mondogatta, hogy tész-ta! tész-ta-! tész-ta!

Mert, istenkáromlás vagy sem, nekem a paradicsomleves csak betűtésztával paradicsomleves. Úgyhogy ez az étek a fúziós konyhám újabb remeke (ez esetben a tradicionális(?) fúziója a menzával :D).

Hozzávalók:

• 1 fej vöröshagyma,
• 2 gerezd fokhagyma,
• 2-3 evőkanál sűrített paradicsom,
• 1 l paradicsomlé (lehetne friss paradicsomból is, de akkor háromszor annyi időbe telne - noha biztos kategóriákkal jobb lenne az íze),
• 1 l víz,
• 2-3 szál friss bazsalikom (szárítottal meg sem kockáztatom!),
• kb. 10 dkg betűtészta!!!
• só, bors, cukor ízlés szerint (én inkább savanykásan szeretem, úgy jön ki jól a paradicsom igazi íze),
• olívaolaj

 

Elkészítése:

1. Nagyon apróra összevágom a hagymát, és az olívaolajon megpárolom. A vége felé belenyomom a fokhagymát is.
2. Beleteszem a 2-3 kanál sűrített paradicsomot, és egy picit együtt pirítom.
3. Beleöntöm a liter paradicsomlevet és a liter vizet, és kis-közepes lángon elkezdem összeforralni. Kb. 20 perc kell neki.
4. Ezalatt beletépkedem a bazsalikomleveleket is, és így főzöm tovább.
5. Kb. 5-7 perccel azelőtt, hogy lekapcsolnám a gázt, picit magasabb fokozatra veszem, beleszórom a tésztát, és készre főzöm.
6. Amikor a tészta puha, elzárom a gázt, tányérokba merem a levest, és friss bazsalikomlevéllel díszítem.

Aztán ájulásig eszem... és eszem... aztán repetázok, és tovább eszem... :D

 

Egészségünkre! :P

Névnapi süti - avagy a kekszes-pudingos csodakotyvalék

Szeretem a cukrászdai sütiket, de ha arról van szó, hogy a gyerekek bendőjébe süti kerül, akkor jobb szeretem, ha olyat esznek, amit én készítek itthon. Mondhatnám, hogy ellenőrzött alapanyagokból, ám ez a mostani sütikompozícióval kapcsolatban kevésbé mondható el, vegyük csak a háztartási keksz illetve a puding összetevőit. De fejemet a homokba dugva remélem, hogy ezzel mégsem teszek velük annyira nagyon rosszat!

Ez a süti több, de legalábbis két szempontból is szenzációs (a végső ízélményen túl): egyrészt sütés nélkül készül - és aki ismer, tudja, hányadán állok a sütemények sütögetésével, másrészt (mivel nem kell sütni) a nyári melegben szinte felüdülés az elkészítése! :) És mivel mindkét gyereknek nyáron van a névnapja, és mint már a fentiekből kiderült, inkább házi kotyvaszokkal tömöm őket, jelen finomság előlépett a gyerekek egyes számú névnapi sütikölteményévé - jelen esetben most Marcell úrfi neve-napi édességgé.

Hozzávalók:

• kb. 1/2 kg közönséges háztartási keksz (én a négyszögleteset szeretem, mert azt könnyen lehet egymás mellé rakosgatni),
• 1 l tej (meg még valamennyi),
• 1 zacskó csokis pudingpor,
• 1 zacskó puncsos pudingpor,
• méz,
• kb. 20 dkg cukor,
• 20 dkg vaj,
• díszítésnek egy kis reszelt csoki, vagy tortadara,
• esetleg tejszínhab (de akkor már nagyon hiper-tuper!)

Elkészítés:

1. A kekszeket mézes tejbe áztatom, és egymás mellé fektetem egy jénai tálban (nekem van egy tök jó szögletes, abban szoktam a tiramisut is készíteni), de lehet tortaformába, őzgerincbe, vagy kis tálkákba is, személyre szabottan...
2. 10 dkg cukorral és 4 dl tejjel megfőzöm a csokipudingot. Amint kész, azon nyomban belekeverek 10 dkg vajat, hogy elolvadjon benne, és így melegében a kekszrétegre öntöm, elegyengetem rajta.
3. Erre egy újabb réteg mézes-tejes kekszet terítek (picit várni kell, amíg a puding megdermed, hogy ne süllyedjen el benne a keksz - 5-10 perc az egész!
4. 10 dkg cukorral és szintén 4 dl tejjel megfőzöm a puncsos pudingot is, és ebbe is belekeverem a 10 dkg vajat, és ráöntöm a második kekszrétegre.
5. Ezzel kész. Ezen a ponton meg lehet szórni pl. a tortadarával, de ha ez elmarad, akkor sincsen hiányérzet.
6. Bedugom a hűtőbe, és a délutáni zsúrra pont kellemesen összehűl. Tálaláskor díszíthetem tejszínhabbal.

Ilyen egyszerű és nagyszerű. Eddig nem volt rá panasz. :)))

(A gyerekeknek szoktam külön kis tálkában készíteni egy-egy, névre szóló adagot.)

Egészségünkre :P

Mexikói rakott rizs

... amely étel annyiban mexikói, hogy mexikói zöldségkeverékkel készül, illetve egy ún. mexikói fűszerkeverékkel ízesül. Nem hinném, hogy más tekintetben bármelyik mexikói a saját gyerekének vallaná! :D

A legjobb recepteket az ember a barátaitól, illetve a netről szedi, legjobbak ugyanis a mások által már kipróbált, alakítgatott receptek; így az olyan antitálentumoknak, akik csak leírás alapján tudnak főzni, de kísérletezni nem mernek (nem tudnak), csak le kell tölteni a megfelelő helyről. Ez az étel a nosalty.hu-ról érkezett AgentAngel (http://www.nosalty.hu/szakacs/agentangel) konyhájából, és igazán hálás vagyok Neki érte, mert rögtön nagy kedvenccé vált. Mint minden rakott étel, ez is eléggé pancsos (3 mosogatnivaló edény marad utána!), de megéri a fáradságot. És mivel nagyevők vagyunk, ráadásul ez a kaja nagyon is finom, én rögtön dupla adagot szoktam készíteni (így legalább két napig bőségesen el vagyunk látva ebéddel), még szerencse, hogy a sütőbe befér a két üvegtál egymás mellé.

Hozzávalók (ezek a szimpla adagok):

• 25 dkg rizs,
• 50 dkg darált hús,
• 1 kis csomag (450 g) mirelit mexikói vegyeszöldség
• 1 csomag mexikói fűszerkeverék (a bejegyzés végén erre is van egy remek fűszermix!)
• 1 nagy doboz tejföl
• 1 fej vöröshagyma
• só, bors, paprika
• sajt
• 1 ek ételízesítő (vagy 1 húsleveskocka)
• 1 ek vaj
• 2 ek napraforgó olaj

Elkészítése:

1. A rizst megfőzöm az ételízesítővel (húsleveskockával), némi sóval és olajjal. (Itt állati szerencsém van, mert az uram jó pár éve kapott a nővérétől egy rizsfőzőt, és miután - elég hosszas szenvedés után - rájöttem, hogyan is kell benne jó rizst főzni, azóta IMÁDOM, mert nem kell a rizsfőzéssel különösebben bíbelődnöm!)
2. Közben 1 evőkanál vajon megpárolom a zöldségkeveréket.
3. És mindeközben felkockázom a hagymát, 3-4 ek olajon megfonnyasztom, visszaveszem nagy lángra, rádobom a husit, és picit lepirítom. Megszórom a fűszerkeverékkel, sóval, pirospaprikával és pici vízzel felöntve lényegében pörköltet főzök.
4. Vajjal kikent üvegtálba rétegezem a rizst, rá a zöldségkeveréket (2 kanálnyi kivételével), aztán a darált húst.
5. A tejfölt összekeverem a megmaradt zöldségkeverékkel, és egyenletesen rákenem a húsra.
6. Egy jó nagy marék reszelt sajttal beterítem az egészet.
7. Előmelegített (kb. 200 fok) sütőben sütöm, amíg a sajt aranybarnára pirul a tetején (kb. fél óra).

 Nem is lehet belőle sokat enni, mert állatira laktató, viszont nagyon finom, és a gyerekek is szeretik!

Ígértem még a mexikói fűszerkeverékre is egy receptet. Én a lábamat lejártam, de nem találtam a receptben megadott előre elkészített fűszerkeveréket, viszont ezt találtam helyette (itt: http://www.hajokonyha.hu/mexikoi_fuszerkeverek). Szerintem ez a lelke az egész kajának, más fűszerezéssel csak egy átlagos zöldséges rizses húsos egytálétel lenne, de EZ AZ, amiért szeretjük:

• 1 ek köménymag,
• 1 ek pirospaprika,
• 1 ek oregánó,
• 1/2 ek bors,
• 1 ek zellerzöld (ezt eddig mindig kihagytam),
• 1 ek fokhagyma-granulátum,
• 2 ek chili-por (ezt is kihagytam, főleg a gyerekek miatt),
• 1 ek szárított citromhéj,
• 1 ek cukor

Mindezeket fűszermozsárba kanalazom, jól összeőrlöm-összekeverem, és ennek kb. a bő felével ízesítem a kilónyi darálthúst. A másik felét elteszem a következő alkalomra! :) Isteni finom!!!

Egészségünkre! :p

Koviubi :)

Gyerekkoromban anyu minden nyáron készített kovászos uborkát, én meg vércikinek tartottam, hogy az ablakunkban ott rohad a böhöm nagy üvegnyi uborka. Akkoriban nekem inkább a piacon (nem is, hiszen a piac is vérciki volt) boltban vett kész koviubi volt trendi, vagy valami más savanyaság, mert talán maga a kovászos uborka is ciki volt, at all.

Aztán elérkezett életemnek 35. életéve, és ekkorra beláttam, hogy anyukám sokkal okosabb volt, mint én valaha is leszek, és bölcsen tette, hogy saját maga készítette a finom savanyúságot. Egyrészt manapság újra trendi lett DIY készíteni szinte mindent, másrészt meg rájöttem arra, hogy ha magam készítem az étkünket, a.) tudom, mi van benne, b.) sokkal jobb ízeket tudok kihozni, mint az ipari cuccok. Harmadrészt pedig, és nem is utolsó szempont, 2,5 kg kovászos uborka ára a piacon úgy 2000-2500 Ft körül mozog, én meg kihoztam az egészet 600 Ft-ból (uborkástul, kaprostul, fokhagymástul, vizestül, sóstul).

És hogy jövőre (vagy akár még idén, ha gyorsan elfogy) is készülhessen házi koviubi, itt a követendő recept hozzá.

0. nap

Hozzávalók:

• 2,5 de inkább 3 kg kovászolni való fürtös ubi (én inkább kisebb darabokat válogattam, azokat szeretem. A lényeg, hogy frissek legyenek, és kemények!),
• 1 csomag kapor,
• 8-10 gerezd fokhagyma,
• 1 szelet szikkadt fehérkenyér,
• só, víz.

Elkészítés (roppant egyszerű, kb. annyi idő alatt összeraktam, ami alatt megjárnám a piacot egy adag ubiért):

1.  Egy 5 literes uborkás üveget jó alaposan kimosok (lehetőleg kifertőtlenítek is, ha van hozzá akkora edény).
2. Az uborkákat nagyon alaposan lesikálom (dörzsi-szivaccsal, vagy körömkefével - ez a legunalmasabb része az egész procedúrának). A végüket egymásra merőlegesen kb. 2 centire bevagdosom.
3. Vizet forralok, és minden liter vízhez egy csapott evőkanálnyi sót teszek.
4. Közben állítva berakosgatom az üvegbe az ubikat, alulra a nagyobbacskákat, hogy még a tetejére akár fektetve is beférjenek a kisebbek.
5. Közéjük dobom a fokhagymagerezdeket.
6. Ráöntöm a forró vizet az uborkákra.
7. Ráteszem a kaprot, a kenyeret, és jól letuszkolom, hogy a kenyér is a víz alá kerüljön (forró víz esetén ez nem is olyan egyszerű! :D).
8. Napos helyre állítom, és kb. 2-3 napig "érlelem", kovászolom.
9. A 2-3. nap végén megkóstolom, és ha már elég kovászos, de még roppanós, akkor leszűröm a levét, az ubikat kisebb üvegekbe, tálakba teszem, visszaöntöm rá a levet, és hűtőben tárolom.

A kovászos uborka lehűtött leve nagyon jó szomjoltó a kánikulában, segíti az emésztést is, valamint főzhető belőle kovászosuborka leves. Ezt mindenképpen ki fogom próbálni, mondjon a család akármit is! :D

1. nap

Kukoricafőzelék

Bizarr, mi? Pedig nagyon is finom! Főleg az olyan malacoknak, mint én, akik egyébként is imádják a kukoricát (főve, sütve, pattogtatva, pizzán, rizsben, salátában...). És mivel a tegnapi, piacramenős napot végigszakadta az eső, és ezért ki sem tudtuk dugni az orrunkat a lakásból (max. az erkélyig merészkedtünk), nem tudtunk semmiféle friss főzeléknekvalót beszerezni, hát maradt a Jolly Joker kukoricafőzelék - ami nem zöld, tehát nem fájdul a szívem, hogy mirelitből főzök, amikor itt a zsenge zöldség idénye.

A kukoricafőzelék is a babakajás időszakból származik, amikor kaptam egy szuper szakácskönyvet összegyűjtögetett babakajákból, és ebben volt ez a csemege is.

Hozzávalók (a mi családunk igényei szerint):

• 1,5 kg mirelit csemegekukorica,
• 4-5 evőkanálnyi olivaolaj (vagy margarin, de ezt nem annyira szeretem),
• 3 evőkanál liszt,
• 1/2- 3/4 liter tej,
• 2-3 dl tejszín,
• só, bors, petrezselyem.

Elkészítés:

1. Fazékban (nem lábasban, mert abba nem fér! már többedszer jártam meg ezzel!!!) felmelegítem az olajat, illetve megolvasztom a margarint, és rászórom a fagyott kukoricát. Először fedő nélkül a zsiradékon felolvasztom, majd megpárolom. Mivel a kukorica eleve főtt, ez nem tart tovább 5-10 percnél!
2. Rászórom a lisztet, összekeverem vele, majd felöntöm a tejjel és a tejszínnel. Jó alaposan összekeverem, hogy a liszt csomómentesen eltűnjön a lisztben-tejszínben, és főzelék sűrűségűre főzöm.
3. Sóval, borssal (legjobb, ha fehér, mert akkor nem látszik a fehéres főzelékben) és petrezselyemmel ízesítem.

Feltétnek bármi jöhet, virsli, fasírt, tükörtojás, vagy ami éppen eszembe jut.

Mindezt leírni majdnem tovább tartott, mint megfőzni! :))) Már mehetünk is a játszira!

Egészségünkre! :P

Pacsirta - avagy Marci szerint a fasírt

Kérdezte ma a Férj, hogy mi kerül be blogba, és mi nem? Mondtam neki, hogy az alapkoncepció az volt, hogy olyasmit teszek be, amit szeretnék máskor is megfőzni, de valószínűleg nem emlékeznék a hogyanra meg a mikéntre. Erre ő, szívemnek kedvesen, felszólított, hogy akkor a mai ebédet mindenképpen vegyem a listára, különben... (sajátságos humorát gyenge idegzetűeknek nem ajánlom)

A mai "hétvégi" menü egy gyorsan összedobható minimál menü lett, lévén, hogy holnap elhúzzuk a csíkot 3 napra Nagymarosra, és nem akartam semmiféle maradékot sem cipelni, sem kidobni; valamint olyan menü kellett, ami mellett nem kell ott állni, forgatni, pakolászni, kavargatni, miegymásolni, mert közben pakolni kellett holnapra. Ez pediglen lett az örök kedvenc sültkrumpli, jelen esetben a mélyhűtőben fellelt fél kiló darálthúsból sebtiben kikanyarított fasírttal.

Hozzávalók (négyünknek, pontelég)
- 50 dkg darált sertéshús,
- 1 db zsemle (szintén mélyhűtői találmány),
- 1 db tojás (a reggeli rántotta túlélője),
- 1 fej vöröshagyma,
- 4-5 gerezd fokhagyma,
- só, bors, pirospaprika, morzsolt petrezselyem.

A köret pedig durván 1 kg krumpli meghámozva, hasábokra vágva.

Elkészítés:

1. Krumplit pucálom, hasábokra vágva vízben felteszem főni. Csak addig főzöm, amíg már éppen nem kemény.
2. Begyújtom a sütőt (kb. 6-os). Leszűröm a krumplit, tepsibe rakom, olajjal megloccsantom, és rászórok bő fél zacskónyi Lucullus sültkrumpli fűszersót (többféle van, nekem az eredeti - ami nem tejfölös, meg kiskutyafülés - ízlik a legjobban). Betolom a sütőbe, és sütöm kb. 1 órán át, időnként összerázogatom, hogy jól átsüljenek a hasábok.
3. A darált húst összekeverem a tojással, a vízbe áztatott és víztől kinyomkodott zsemlével, az apróra vágott vöröshagymával, az átnyomott fokhagymával és a fűszerekkel (tanulság! máskor a sóval bánjak bátrabban!!!).
4. Összenyominkálás után gombócokat formázok, prézliben hempergetem, szilikonos sütőlapos tepsibe teszem.
5. A tepsit betolom a krumplis tepsi alá (vagyis közelebb a tűzhöz), és sütöm kb. 30 percen keresztül. Félidőben pedig megfordítom a fasírtkákat.

Amikor csörög az időtojás, kiveszek mindent a sütőből, tálalok és falhatunk is. Egyszerű, nagyszerű, laktató! :)

Marci pedig megkérdezte tőlem ebéd közben, hogy "Te egyszej szejetted a pacsijtát, aztán med nem szejetted a pacsijtát?" - Ugyanis elégedetlen voltam a fűszerezéssel (sótlan volt), és felemlegettem, hogy nálunk a családban Apu tudott igazán jó fasírtot keverni és sütni. Így lett a fasírtból pacsirta :)))

Fotó nincs, mert minden elfogyott egy szuszra :D

Egészségünkre! :P

Zöldbabfőzelék - a megkedvelt mostohagyerek

Pár évvel ezelőtt, ha zöldbabfőzeléket kellett ennem valahol, akkor inkább köszöntem, nem voltam éhes. Szegény Anya is próbálta sokféleképpen elkészíteni, hogy kicsilánya ne fintorogjon közben. De nem szerettem, na. Aztán, mivel kiccsaládom nem ehet minden nap sültcsirkét meg sültkrumplit, kénytelen voltam a klasszikus ételféleségeket is elkészíteni. Így jutottunk el hosszas próbálkozás után oda, hogy egészen megkedveltem a zöldbabfőzeléket - de csakis úgy, ahogyan én készítem!

S ebben az áttörésben szintén nagy szerepe van a Kismama babakonyhájának (W.Ungváry Renátával együtt), ahol a főzés új dimenzióját fedeztem fel. Nemcsak a gyorsan táplálót, hanem a gyorsan táplálót de egészségesen. Így jött létre a tatu féle fúziós konyha, ami sokféle hatást, szokást és újítást egyesít - időnként több, néha kevesebb sikerrel (a kevesebb sikerrel járó egyesítések fognak hiányozni eme blogról :) ). Jelen esetben a burgonyapehelyről lesz szó!

Tehát, ha szerda, akkor főzeléknap, ugyanis ilyenkorra már biztosan elfogy a hétvégi maradék. Ha nem fogy el, akkor viszont már biztosan nagyon unjuk, ezért ilyenkorra jól esik egy kis könnyű főzi. Tavasztájban különösen finomak a friss hüvelyesek, a zsenge káposztafélék, gyökerek. Minden egyébkor viszont karnyújtásnyira van a mirelit cucc.

Így készül nálunk a zöldbabfőzelék:

- 1,5 kg (mirelit) zöldbab,

- 1-1,5 fej vöröshagyma,

- 4-5 gerezd fokhagyma,

- 1 nagy doboz tejföl (és itt a nagy = 400g, vagy afölött. a 325g-os és társai nagy dobozban árult kevés tejföl inkább a közepes kategória),

- 3-4 evőkanál liszt,

- burgonyapehely,

- zöldpetrezselyem,

- olaj,

- só.

1. A hagymát megdinsztelem (és közben sózom is, mert a só segít neki kiadni magából a nedvességet). Amikor már jó, hozzáadom a fokhagyma-nyomón átnyomott fokhagymát is, picit még együtt kevergetem.
2. Beleteszem a zöldbabot, és a hagymás zsiradékon párolom néhány percig, megsózom, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi kényelmesen ellepi. Így főzöm, amíg megfő (de nem szétfő) a bab. Én úgy szeretem, ha már puha, de picit még roppan.
3. Közben a tejfölt összekeverem a liszttel. Amikor már kész a bab, belekeverem a lisztes tejfölt, és 1-2 perc alatt összerotyogtatom, amíg besűrűsödik. Ezzel lényegében készen is van. Ja, még a végén megszórtam házilag szárított petrezselyemmel!

Személy szerint nem szeretem, ha a főzelékben megáll a kanál, de azt sem, ha híg mint egy leves. Úgy szeretem, ha sűrű, mint egy főzelék. :))) Ezért, ha a habarás után hígnak találom, belekeverek 1-2 evőkanál burgonyapelyhet. Ezzel már nem kell forralni, elég, ha a pehely megszívja magát, és ezáltal sűrűbb lesz a főzelék. A burgonyának pedig elég semleges íze van, így nem lehet észrevenni a csalást. :)

Amíg a gyerekeknek külön főztem, addig kihagytam a tejfölös habarást, és akkor csak burgonyapehellyel sűrítettem. Úgy sem volt rossz, de azért a tejfölös cucc nekem jobban csúszik.

Feltétnek most éppen bélszínroló jutott, mert volt itthon pár darab, bár a gyerekeknek nem szívesen adom, mert agyonfűszerezik. Egyébként tökéletes hozzá a tükörtojás, vagy rántott párizsi, sült kolbász. És természetesen minden főzeléket csak kenyér nélkül, hiszen így érvényesül a zöldség íze!

Egészségünkre! :P

Rozmaringos-tejszínes sült csirke

Hétvégére igyekszem mindig valami "hétvégibbet" összerántani. Még akkor is, ha ez a mostani hétvége csak egynaposra sikeredett, és annak a felét is a BKV szentendrei tömegközlekedési múzeumában töltöttük. Ilyenkor nagyon kapóra jönnek Stahl Judit receptjei. Legalábbis a régebbiek, amelyek szó szerint egyszerűek, de nagyszerűek. Gyorsan megvannak, és állati finomak. (Az újabb recepteket csak olvasgatom, és tűnődök, vegyek-e külön drága eszközöket, hozzávalókat olyan étkek elkészítéséhez, amit valószínűleg csak négyszökőévente félszer készítenék a babra miatt...) Ez a mai is ilyen volt, gyors és finom - illetve lett volna, ha pl. nem felejtem ki a sót (és ilyenkor MINDIG eszembe jut a Só c. népmese). És talán meg még finomabb lett volna, ha direkt az erre az alkalomra méregdrágán vásárolt házi tejszín nem romlott volna meg pont annyira, hogy már éppen nem lehet főzéshez felhasználni. Így két részletben készült az étel, mert Szentendréről hazafelé még meg kellett állnunk tejszínért is. Üröm az örömben, morr.

Na, de akkor a hozzávalók:
- 2 fej fokhagyma (igen, 2 FEJ! Nekem a mostani adaghoz ez picit még kevésnek is bizonyult),
- 1 dkg friss rozmaring (nem tudom, mennyi az 1 dkg, én három friss ágacskát összeaprítva, plusz még bőven őrölt rozmaringot szórtam bele),
- 5 dl tejszín (az eredeti 4 dl-t ír, de szeretem, a sok szaftot, mmmm),
- 15 dkg füstölt szalonna (Kolozsvárit vettem),
- 2 csontos bőrös csirkemell (összesen kb. 70 dkg),
- 6 csirke felsőcomb (egyenként kb. 12,5 dkg-os darabok),
nos, én vettem inkább 7 egész combot (és csak itthon derült ki, hogy a hentes 8-at adott :) ), viszont legközelebb emlékezzek rá, hogy szétvágjam a combokat alsóra és felsőre, mert azt hiszem, nem sültek át teljesen...
- só, frissen őrölt bors (nos, ezeket szépen kihagytam, mert a recept nem is írja, mikor kell bele, én meg ugye nem tudok olvasni, főzni meg gondolkodni is egyszerre :D),
- 10 dkg vaj,
- 0,5 dl brandy.

És az elkészítés:

1. Előmelegítem a sütőt 200 fokra. Megpucolom a 2 FEJ fokhagymát (vagy inkább 2,5). A rozmaring leveleit apróra vágom, és hozzákeverem a tejszínhez. Felkockázom a szalonnát. Szétvágom a combokat alsóra és felsőre (illetve, ha az eredeti recepthez ragaszkodom, akkor most jönne az, hogy a csirkemellet a csont mellett kettévágom). A húsdarabokat sózzuk-borsozzuk (jééé, ezt most vettem észre!!!).
2. A vajat megolvasztom egy vastag aljú serpenyőben (Stahl egy 30cm átmérőset ír, de szerintem ez tök mindegy, úgyis kettesével sütöm a combikákat), és a szalonnát mérsékelt tűzön pörcösre pirítom rajta. A pörcöket szűrőlapáttal kiszedem (félreteszem!!!), majd a vajas-szalonnás zsiradékot megforrósítom, és nagy lángon, oldalanként jó 2-2 perc alatt aranybarnára pirítom rajta a húsdarabokat. Ha készen vannak, átemelem őket egy tepsibe, amiben kicsit szűkösen férnek el, és köréjük szórom a fokhagymagerezdeket (állati jól néz ki!).
3. A vajas-szalonnás zsiradékból kiöntök annyit (és félreteszem!!!), hogy a serpenyőben csak kb. 2 evőkanálnyi maradjon. Közben figyelek rá, hogy a pirításkor lesült húspörkök ne távozzanak. A serpenyőt nagy lángra teszem, hátralépek, és óvatosan beleöntöm a brandy-t. Kb. 1/2 percig kevergetem, ezzel feloldom a lesült húspörköket, aztán beleöntöm a rozmaringos tejszínt, és kevergetve felforralom.
4.  A forró, rozmaringos tejszínt ráöntöm a fokhagymával körberakott csirkére, a tepsit alufóliával lefedem, és az ételt 30 (vagy ha nagyok a combok, és nem vágtam szét, akkor 45?) perc alatt omlósra sütöm. Tálaláskor a megsült fokhagymagerezdeket és a rozmaringos-tejszínes pecsenyelevet összeturmixolom, és megöntözöm vele a húsdarabokat.

Stahl szerint kb. 6 adag lesz az ő leírása szerint. Én úgy számolom, hogy étkezésenként én megeszek 1-1 combot, a két gyerek együtt 1-1,5-et, a férj is legalább 1,5-et, tehát ilyen ütemben kb. kétszer tudunk belőle dugig jóllakni.

Köretnek most bulgurt főztem (kétszer annyi vízben főzöm pontosan 15 percig közepesnél kisebb lángon), mert már eléggé untam a rizst, a főtt krumpli meg szerintem nem passzol hozzá. És különben is volt, a spájzban egy bontott csomag bulgur. S amíg a csibe sült, a bulgur is pont megfőtt, és már ehettünk is.

Persze, a gyerekek jól kifáradtak, úgyhogy, amíg a csirke a sütőben omlósra sült, addig ők elaludtak, de így a férjjel régi szép idők emlékére a TV-nél ebédelhettünk kettesben :)))

Egészségünkre! :P

UI: A pörcösre pirított szalonnát elteszem a maradék vajas szalonnazsírral a hűtőbe, ott megdermed, és másnap reggelire friss zsömlébe kenem és elájulok az élvezettől!!! :)))

.

Szezámos holdacskák

Mai napon a második alkotásom ezek a szezámos holdacsák. Az eredeti recept az Olcsó és gyors ételek receptjei oldalról származik (http://olcso-receptek.hu/nagy_receptjei/sajtos-perec/), viszont nekem nem volt pereckiszúróm, a hömbörgetéshez meg sem kedvem, sem időm nem volt, így lettek a holdacskák.

Igazából nekem a juhtúrós pogim sokkal jobban ízlik, mint ezek a holdacskák, cserében irtó gyorsan össze lehet dobni a tésztát, és a sütés is csupán 15 perc. Így pihentetéssel, gyúrással, sütéssel együtt is max. 1 óra alatt megvan a finom sörkorcsolya.

holdacskák még a sütőben

Hozzávalók (kb. 70 db lett):

• 30 dkg liszt,
• 13 dkg reszelt sajt,
• 15 dkg margarin,
• 1 tojássárgája,
• 85 g 20%-os tejföl,
• 1,5 tk só,
• 1 kk szódabikarbóna.

Tetejére:

• 1 tojás fehérje,
• szezámmag (de lehetne sajt, mák, vagy köménymag is).

És így készül:

1. A sót elkeverem a liszttel és a szódabikarbónával, majd a margarint is hozzámorzsolom.
2. Hozzáadom a többi hozzávalót a lisztes keverékhez és tésztát gyúrok belőle.
3. Fél órára beteszem a hűtőbe, 3mm-re (nekem kicsit vastagabb lett) kinyújtom és kiszúróval kiszaggatom. (A formát minden kiszúrás előtt lisztbe mártjuk.)
4. A pereceket sütőpapírral (szilikonos sütőlappal) bélelt tepsire helyezem, megkenem a tojással és megszórom a szezámmaggal.
5. 200 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt készre sütöm.

Ennyi az egész. És finom. :)

Borsófőzelék - über alles

Indításnak rögtön itt a mai borsófőzelék. Ami alap, ugye! Ha jól emlékszem, a borsófőzelék volt életem első Kedvenc eledele. Legalábbis, ahogy Anya főzte. Én Úgy nem vagyok képes elkészíteni, pedig próbáltam millióféleképp...

Az Uram paprikás rántással szereti, én a pirított lisztes-tejjel habarós verzión szocializálódtam. Azonban, amikor Marcus kezdett átszokni a kizárólagos anyatejről a szilárdabb étkekre, akkor találtam rá erre a borsófőzelékre a Kismama babakonyhájában (köszönet érte W.Ungváry Renátának!). Én azóta így szeretem. Azért is jó ez a verzió, mert nem kell külön feltétet sütögetni hozzá. Persze, gombócok nélkül is megállja a helyét, de akkor kell rá valami hús vagy tojás, vagy egyéb gezemice.

Kicsit változtattam ugyan az alapadagokon, de még így sem teljesen tökéletes. Ám, amíg élünk, remélünk, meg a lepényhal és társai...

Hozzávalók (a mi családunk igényeihez igazodva):

- 1,5 kg mirelit zöldborsó,

- 1 l tej,

- 5(?) evőkanál olaj (én olívát szoktam),

- 6 evőkanál liszt,

- 40 dkg darált pulykamell (vagy pulykacomb, de még sertéshússal is megy),

- 2 db tojás,

- 2-4 evőkanál burgonyapehely (lehetőleg a "bio", de a sima burgonyapüré-porral is működik).

1. A borsót rászórom a felforrósított olajra, picit "pirítom" rajta. Megsózom, kevergetem-kavargatom, és néhány perc után felöntöm kb. 2-2,5 dl vízzel. Ebben párolom fedő alatt úgy 5 percig.
2. A húsból, a tojásokból, a burgonyapehelyből és az apróra vágott petrezselyem feléből kis gombócokat gyúrok. Ahogy a hús megszívja a burgonyapelyhet a gombócok kényelmesen összeállnak!
3. A lisztet elkeverem a tejben (habverővel pikk-pakk csomómentes elegy lesz), és ráöntöm a borsóra.
4. Ha forr, óvatosan belepottyintom a gombóckákat, és közepes lángon újabb 5 percig főzöm.
5. A maradék petrezselymet tálalás előtt belekeverem a főzelékbe.

És ezzel kész is. A mai így sikerült (gombóc nélkül, kicsit odakapott tejjel):

Blogindító - Hát ezt jól kifőztem!

Ezt a blogot saját magam (és ezzel együtt kiccsaládom) számára hoztam létre. Az ok pedig egyszerű. Nagyon szeretek főzni, de fejből nem megy, csak papírból. A rendszerezésben viszont nagyon rossz vagyok. Elég nekem a gondolataimat egyben tartani a fejemben, nem tudok papírfecnikkel is bajlódni. A szakácskönyvből meg már kihullanak a felfirkált receptek, a netes recepteket meg nem mindig találom meg újra. Ezért arra gondoltam, ide vésem be azokat a recepteket, amikből finomat főztem, hogy később is megtaláljam. Meg aztán, ha véletlenül (vagy hosszú kutakodás után direkt) valaki erre téved, akkor az Ő kielégülését is szolgálja.

VIGYÁZAT! Pletykákat nem tartalmaz, ezért egyesek számára érdektelen lehet a blog! ;)))

Egészségünkre!